Négykezes memoár a mitológiai szerelemről

Akkor még nem tudta, hogy ő lesz az, akinek majd sikerül meglágyítani ezt a nagyvilági életet élő, kiábrándult és félelmekkel teli férfit, aki mástól sem irtózott jobban, mint a házasság kötelékétől. A két tehetség között mégis pillanatok alatt olyan erős kötődés, bajtársiasság és szerelem alakult ki, amely – akár akarták, akár nem – egy életre összekapcsolta őket.

Gyönyörű szövetségük hosszú ideig kitartott, betegségben, szegénységben is egymás mellett álltak, és a szocializmus szorító időszakát is együtt élték át. Kapcsolatuk 1982-ben ért véget, amikor a sokat betegeskedő Szobotka Tibor eltávozott, magára hagyva feleségét. Az író, akinek életművét akkoriban kezdték csak értékelni, már nem fejezhette be memoárját. Elkezdett munkáját, amelyben hányattatott pályájáról, apróbb sikereiről és mindennapi válságairól vallott volna, végül Szabó Magda írta meg. A Megmaradt Szobotkának című szívszorító és hiány­pótló regényes életrajz Szobotka halála után egy évvel, 1983-ban jelent meg először. A könyvet, amely nemcsak egy tehetséges magyar író hányattatott sorsát mutatja be, hanem egy különleges művészházasság mélységeit is, most a Jaffa Kiadó adta ki újra.

Szabó Magda számára élete legnehezebb munkája lehetett ennek a könyvnek a megírása, ugyanakkor úgy érezte, tartozik ennyivel férje emlékének, akinek életművét soha nem igazán értékelték. Az elkészült kötet igazi négykezes memoár lett, tele személyes érzelmekkel. Szobotka írásait, visszaemlékezéseit és naplófeljegyzéseit felesége mutatja be nekünk, értően, s átadja az olvasóknak mindazt az információtöbbletet is, amelyet rajta kívül senki nem tudhatott, és ami ma már az irodalomtörténet része.

A Megmaradt Szobotkának egyszerre portré, pályakép, korrajz és egy regényes, mitologikus szerelem története, amelyben a férj és a feleség szövegei természetes módon érnek össze, szinte egybemosódva, hiszen nincs is megjelölve, hogy melyik rész kinek a tollából származik. Szabó Magda talán azért is választotta ezt a formát, mert nem akarta megtörni azt a lelki egységet, amely kettejük kapcsolatát jellemezte. „Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem” – fogalmazta meg az írónő szerelmük kezdetén. S könyvéből kiderül, ez a mondat az egész házasságukat jellemezte, mindvégig egymásért dolgoztak, egymásnak írtak, s olyan egységben éltek, amelynek felbomlása fel nem fogható tragédia volt Szabó Magda számára.

Az írónő ebben a kötetben bebizonyítja, hogy társa olyan alkotó volt, akinek helye van a kánonban, akire emlékezni kell. Szobotka Tibor alig volt tizenkét éves, amikor elhatározta, hogy író lesz, s tehetségére fel is figyeltek, hiszen pár év múlva már publikálhatta is első novelláit. Kamaszkorában elképesztően koraérett és tájékozott volt, naplórészleteiből kiderül, hogy rajongott minden művészetért, s már diákkorában is színdarabokat, zeneműveket, kiállításokat elemzett, éjszaka titokban a paplan alatt írt, és mentorokat is talált, akik segítették tehetségének kibontakozását. Pályája mégis nehezen indult el, soha nem tudta magát igazán eltartani írásaiból, órákat adott, hírlapoknak tudósított, rádiózott, majd egyetemi tanár lett – kényszerből. Egyedi stílusát, társadalomkritikáját nem értették, nem ismerték el, pedig nagy művei – a Megbízható úriember vagy a Menyasszonyok, vőlegények című regény – egészen újszerű látásmódot képviseltek.

Szabó Magda példátlan lelkierővel mutatja be ebben a gyönyörű könyvben egykori férjének kudarcokkal teli pályáját. Őszintén vall arról, hogyan élték túl a történelem viharait, s hogy milyen nehézségeket okoztak számára saját sikerei, miközben társának – akinek tehetségében szinte jobban hitt, mint a sajátjában – alig jutott az elismerésből. A Megmaradt Szobotkának méltó, ugyanakkor szívszorító megemlékezés egy társról, aki megérdemelné, hogy végre elfoglalhassa megérdemelt helyét a magyar irodalomban.