Mexikói patthelyzet a kocsmában

Samuel L. Jackson uralja a vásznat (mellette Walton Goggins) (Forrás: Forum Hungary)

Az akciódús előzetes után háromórás, voltaképp egyetlen helyszínen játszódó filmet kapunk, amelyben a lövöldözések helyett a beszélgetések dominálnak, és csak a finálé lesz groteszk módon erőszakos.

Mindemellett Tarantino valószínűleg nem csupán a nézőket lepi meg, hanem önmagát is újra és újra, mert ugyan következetes rendezőnek állítja be magát, nyilatkozataiban mégis folyamatosan ellentmond önmagának, forgatókönyvterveit át- meg átalakítja. Az Aljas nyolcas a címében inkább Kuroszava A hét szamurájára, illetve annak újragondolására, A hét mesterlövészre hajaz, a rendező fejében valószínűleg egy ezekhez hasonló, nagyszabású mozi körvonalazódott első körben, azonban végül mégis a westernsorozatokat vette alapul.

Az Aljas nyolcas alapanyagát ugyanis úgy érezzük, az 1959-ben indult The Rebel széria egyik epizódja szolgáltatta, Tarantino ezt a történetet végső soron lenyúlta. A történet nem sokkal az amerikai polgárháború után játszódik, amikor néhány fejvadász, egy láncra vert, akasztófára váró nő és a leendő seriff Red Rock városa felé tartva hóviharba keveredik, és egy fogadóban húzzák meg magukat éjszakára. A kocsmában a kétes alakok az idő múlásával egyre bizonytalanabbul méregetik egymást, aztán egyikük meghal, a többieken pedig úrrá lesz a paranoia.

A Tarantino-életműben már korábban is fontos szerepet kaptak a különféle vendéglátóhelyiségek, elég ha csak a Ponyvaregényt vagy a Djangót említjük, emellett pedig az úgynevezett mexikói patthelyzet számít a rendező jellegzetesebb motívumának, amikor a szereplők, egymást sarokba szorítva, csak saját életük árán képesek menekülni. E tekintetben az Aljas nyolcas a kamaradrámai kereteivel egyfajta életműösszegzésnek is tekinthető, hiszen mindvégig a kocsmában játszódik, és a forgatókönyv – lassan építkezve – fokozatosan az említett kilátástalan szituáció felé tereli a szereplőket.

A rendező-forgatókönyvíró még mindig káprázatosan jó szerző, hiszen kizárólag a párbeszédekre építkezve három órán át képes fenntartani a feszültséget, az pedig, hogy a címhez hűen egyetlen pozitív, rokonszenves karaktert sem vonultat fel, csak ráadás. Persze jó színészekre is szükség van ahhoz, hogy ez a forma működőképes legyen, és ezen a fronton ezúttal sincs hiba: Kurt Russel most is tökéletes a szűkszavú revolverhős szerepében, Michael Madsent mindig jó újra látni, Jennifer Jason Leigh szintén erőteljes a démoni nő karakterében, Samuel L. Jackson pedig nem meglepő módon uralja a vásznat. Mindezek ellenére sem gondoljuk azonban, hogy az Aljas nyolcas önmagában kiérdemelné a zseniális jelzőt, ugyanis talán most érzékelhető leginkább az, hogy Tarantino már teljes mértékben tisztában van a képességeivel, kevésbé ösztönösen rendez, és a korábbi eszközeit hasznosítja újra, így nem képes igazán meglepetést szerezni. Az új filmje rendben van, de nem fog hisztériát kiváltani. Rendkívül komótos tempója a fiatal, kortárs mozikhoz szokott vagy éppen egy új Kill Billre számító közönségnek valószínűleg alaposan megfekszi majd a gyomrát.

Aljas nyolcas
Színes, magyarul beszélő, amerikai western, 182 perc, 2015
8