Lenyűgöző, római kori sírokat tártak fel Konstancában

Egy romániai Konstancában (az ókori Tomisban) végzett, építkezéssel kapcsolatos ásatás során lenyűgöző mennyiségű, 34 darab római kori sírt tártak fel, köztük katakombás temetkezéseket is gazdagon díszített sírleletekkel. A kiemelkedő felfedezések között szerepel egy ritka görög felirat és egy díszpajzsból származó umbo (fej), amelyek szokatlanok egy temetői kontextusban. Az ásatás friss betekintést nyújt abba, hogyan éltek, kereskedtek és emlékeztek meg a halottakról az emberek a Fekete-tenger nyugati partvidékén a római korban. 

A Konstancai Nemzeti Történeti és Régészeti Múzeum (MINAC) régészei egy városi kórház területén végeztek ásatásokat, amely az ősi Tomis nekropolisz részeként jogilag védett terület. A munka két szakaszban zajlott 2025 szeptembere és 2026 februárja között, amelyekre a régészetileg érzékeny zónában a nagyobb felújítások megkezdése előtt volt szükség. Az ilyen „mentő” ásatások lassúak és bonyolultak lehetnek, de gyakran a legmeglepőbb eredményeket hozzák – különösen az ősi rétegekre közvetlenül épült városokban.

A lelet nyilvános vitát váltott ki a kórházprojekt késedelméről, de a múzeum hangsúlyozta, hogy a megelőző régészet időtartamát nem lehet előre megbízhatóan megjósolni. A román nemzeti hírügynökség, az Agerpres által közzétett  közleményben a múzeum megerősítette, hogy „34 római kori sírt” találtak, köztük katakombákban, valamint ékszereket, üvegedényeket, érméket és afrikai amforákat is. Mindmellett két kivételes darabot is felfedtek: egy görög feliratot és egy díszpajzs umbóját. 

Sok sírban több eltemetettet találtak, katakombaszerű kamrákban elrendezve – ez bizonyíték arra, hogy a Tomis nekropolisz egyes részeit gondosan megtervezték és újrafelhasználták az idők során, nem egyszerűen elszigetelt temetkezésekkel töltötték meg a helyeket. A személyes ékszerek, érmék és üvegtárgyak mellett a régészek „kivételes mennyiségű” kerámiáról is beszámoltak, amelyek közül az afrikai amforák kulcsfontosságú nyomként szolgálhatnak a távolsági kereskedelemre vonatkozóan. Más szóval, ezek a temetkezések nem csupán halálrituálékról szólnak, hanem egy olyan közösségre utalnak, amely a birodalom egészére kiterjedő ellátási útvonalakhoz csatlakozott. 

Az amforák a római kereskedelem alapvető szállítóeszközei voltak, amelyekkel olyan árukat szállítottak, mint a bor és az olívaolaj, a tengeri útvonalakon és a folyóhálózatokon egyaránt. Az olyan leletek, mint az afrikai amforák a Tomis nekropoliszban, arra utalnak, hogy még egy távoli fekete-tengeri kikötő is benne volt ebben a kereskedelmi útvonalban. 

Az egyik legérdekesebb felfedezés egy görög felirat, amely a Kr. u. 3. századból származik, és állítólag egy Tomisban működő vallási egyesület létezését bizonyítja. Ez legalábbis szervezett közösségi istentiszteletekre vagy egy formális társadalmi-vallási csoportra utal, pontosan olyan egyesületre, amely temetési támogatást, megemlékezést és közös identitást is nyújthatott egy sokszínű kikötővárosban. A múzeum a feliratot kivételesnek nevezte, és végső soron segíthet rekonstruálni a temetkezések mögött álló polgári és spirituális hálózatokat. 

Egy külön jelentés megjegyzi, hogy a felirattöredéket később építőanyagként használták fel, és számos személynevet őriz (köztük több „Aurelius” nevű férfit), ami kronológiailag utalhat a Kr. u. 212 utáni római világra.

Tomisra gyakran emlékeznek az irodalomban – különösen a Kr. u. 8-ban ide száműzött Ovidius költőre –, mégis a régészet újra és újra virágzó birodalmi központként, nem pedig a világ távoli peremén ábrázolja a várost. A 34 sír, a sírmellékletek és a felirat megalapozott képet alkotnak a római fekete-tengeri kikötő hétköznapi életéről és a helyi intézményeiről. Fontos, hogy a felfedezés azt is bizonyítja, hogy a Tomis nekropolisz jelentős részei a modern infrastruktúra alatt is fennmaradtak, növelve a tétet a jövőbeli városfejlesztés és örökségvédelem szempontjából – írja az Ancient Origins.