Lenyűgöző, római kori sírokat tártak fel Konstancában

A Konstancai Nemzeti Történeti és Régészeti Múzeum (MINAC) régészei egy városi kórház területén végeztek ásatásokat, amely az ősi Tomis nekropolisz részeként jogilag védett terület. A munka két szakaszban zajlott 2025 szeptembere és 2026 februárja között, amelyekre a régészetileg érzékeny zónában a nagyobb felújítások megkezdése előtt volt szükség. Az ilyen „mentő” ásatások lassúak és bonyolultak lehetnek, de gyakran a legmeglepőbb eredményeket hozzák – különösen az ősi rétegekre közvetlenül épült városokban.

A lelet nyilvános vitát váltott ki a kórházprojekt késedelméről, de a múzeum hangsúlyozta, hogy a megelőző régészet időtartamát nem lehet előre megbízhatóan megjósolni. A román nemzeti hírügynökség, az Agerpres által közzétett  közleményben a múzeum megerősítette, hogy „34 római kori sírt” találtak, köztük katakombákban, valamint ékszereket, üvegedényeket, érméket és afrikai amforákat is. Mindmellett két kivételes darabot is felfedtek: egy görög feliratot és egy díszpajzs umbóját. 

Sok sírban több eltemetettet találtak, katakombaszerű kamrákban elrendezve – ez bizonyíték arra, hogy a Tomis nekropolisz egyes részeit gondosan megtervezték és újrafelhasználták az idők során, nem egyszerűen elszigetelt temetkezésekkel töltötték meg a helyeket. A személyes ékszerek, érmék és üvegtárgyak mellett a régészek „kivételes mennyiségű” kerámiáról is beszámoltak, amelyek közül az afrikai amforák kulcsfontosságú nyomként szolgálhatnak a távolsági kereskedelemre vonatkozóan. Más szóval, ezek a temetkezések nem csupán halálrituálékról szólnak, hanem egy olyan közösségre utalnak, amely a birodalom egészére kiterjedő ellátási útvonalakhoz csatlakozott. 

Az amforák a római kereskedelem alapvető szállítóeszközei voltak, amelyekkel olyan árukat szállítottak, mint a bor és az olívaolaj, a tengeri útvonalakon és a folyóhálózatokon egyaránt. Az olyan leletek, mint az afrikai amforák a Tomis nekropoliszban, arra utalnak, hogy még egy távoli fekete-tengeri kikötő is benne volt ebben a kereskedelmi útvonalban. 

Az egyik legérdekesebb felfedezés egy görög felirat, amely a Kr. u. 3. századból származik, és állítólag egy Tomisban működő vallási egyesület létezését bizonyítja. Ez legalábbis szervezett közösségi istentiszteletekre vagy egy formális társadalmi-vallási csoportra utal, pontosan olyan egyesületre, amely temetési támogatást, megemlékezést és közös identitást is nyújthatott egy sokszínű kikötővárosban. A múzeum a feliratot kivételesnek nevezte, és végső soron segíthet rekonstruálni a temetkezések mögött álló polgári és spirituális hálózatokat. 

Egy külön jelentés megjegyzi, hogy a felirattöredéket később építőanyagként használták fel, és számos személynevet őriz (köztük több „Aurelius” nevű férfit), ami kronológiailag utalhat a Kr. u. 212 utáni római világra.

Tomisra gyakran emlékeznek az irodalomban – különösen a Kr. u. 8-ban ide száműzött Ovidius költőre –, mégis a régészet újra és újra virágzó birodalmi központként, nem pedig a világ távoli peremén ábrázolja a várost. A 34 sír, a sírmellékletek és a felirat megalapozott képet alkotnak a római fekete-tengeri kikötő hétköznapi életéről és a helyi intézményeiről. Fontos, hogy a felfedezés azt is bizonyítja, hogy a Tomis nekropolisz jelentős részei a modern infrastruktúra alatt is fennmaradtak, növelve a tétet a jövőbeli városfejlesztés és örökségvédelem szempontjából – írja az Ancient Origins.