A kutatók megoldottak egy 5500 éves rejtélyt

Egy nemzetközi kutatócsoport megoldott egy rejtélyt, amely évek óta foglalkoztatta a Gotland szigetén található őskori temetkezéseket tanulmányozó régészeket.

A körülbelül 5500 évvel ezelőtt eltemetett egyének fogainak és csontjainak DNS-elemzése teljesen megváltoztatta a vadászó-gyűjtögető közösség családszerkezetéről alkotott képünket.

A felfedezések az Ajvide lelőhelyre vonatkoznak, amely Skandinávia egyik legfontosabb neolitikum kori régészeti lelőhelye. Számos tömegsírban találtak nőket, férfiakat és gyermekeket. Évekig azt hitték, hogy a holttestek elrendezése egyes temetkezésekben a klasszikus családmodellt tükrözi, azaz anyát, apát és gyermekeiket. A modern genetikai kutatások azonban kimutatták, hogy a valóság ennél sokkal bonyolultabb volt.

Az egyik leghíresebb sírban a régészek egy nőt láttak két gyermekével, de a valóság ennél kissé bonyolultabbnak bizonyult. A genomelemzés kimutatta, hogy a nő nem volt az anyjuk. Valószínűleg távoli rokonságban állt a gyermekekkel. Milyen rokonságban? Lehetett a nagynénjük vagy egyik szülőjük féltestvére. Más temetkezések is hasonló meglepetéseket tartogattak: sok esetben az egymás mellett eltemetett emberek rokonok voltak, de nem közvetlen rokonok. Másod- és harmadfokú rokonsági kapcsolatokat tártak fel, ami egy kiterjedt rokonsági hálózat létezésére utal.

A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az ajvidei közösség nagy jelentőséget tulajdonított a családi kötelékeknek, de a család fogalma sokkal tágabb volt, mint a kizárólag szülőkön és gyermekeken alapuló modern modell. A temetkezések egy nagyobb klán tagságát tükrözték, amelyben az unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és féltestvérek fontos szerepet játszottak. Ez arra utal, hogy a társadalmi struktúra kollektívabb volt, és egy széles rokoni közösségen alapult – írja a focus.de.

Fontos, hogy a genetikai kutatások még valami mást is megerősítettek: Gotland lakói genetikailag elkülönültek az ugyanabban az időben Európában elterjedő parasztoktól. Míg a kontinensen már fejlődtek a földet művelő és állatokat tenyésztő közösségek, Ajvide lakói továbbra is főként vadászatból és halászatból éltek. Izotópos elemzések kimutatták, hogy étrendjük elsősorban tengeri erőforrásokon, különösen fókákon és halakon alapult. Ez azt jelenti, hogy a gazdákkal való kulturális kapcsolatok ellenére megőrizték saját életmódjukat és genetikai identitásukat.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az új DNS-szekvenálási technológiáknak köszönhetően ma már rendkívüli pontossággal lehet rekonstruálni a családi kapcsolatokat, még több ezer év után is. Ez lehetővé teszi nemcsak a rokonsági fok meghatározását, hanem a társadalmi szerveződés, az öröklés és a temetkezési rituálék alapjainak jobb megértését is. Így láthatjuk, hogy a kőkorszakban az emberek hogyan alakítottak ki komplex családi struktúrákat, amelyekben a vérkapcsolatok és a nagyobb csoporthoz való tartozás alapvető fontosságú volt.