A skizofrénia „hangjairól" szóló 50 éves elméletet megerősítették

„Ez az ötlet már 50 éve létezik, de nagyon nehéz volt tesztelni, mert a belső beszéd eredendően magánjellegű” - mondja Thomas Whitford, az Új-Dél-Wales-i Egyetem pszichológiai kutatója.

Az agyhullámok mérésére EEG-t (elektroencefalográfiát) használva Whitford és kollégái tesztelték, hogyan reagál az agy a belső beszédre, és skizofréniában szenvedőknél azt, hogy az agyuk hogyan reagál a hallási hallucinációkra.

„Amikor beszélünk – még ha csak a fejünkben is – az agy azon része, amely a külvilág hangjait dolgozza fel, kevésbé aktív” – magyarázza Whitford. „Ennek az az oka, hogy az agy megjósolja a saját hangunk hangját. De azoknál az embereknél, akik hangokat hallanak, úgy tűnik, hogy ez a jóslat rosszul sül el, és az agy úgy reagál, mintha a hang valaki mástól érkezne.”

„Egészséges embereknél a belső beszéd használata ugyanolyan agyi aktivitást eredményez, mint amikor hangosan beszélnek” - mondja Whitford, számol  be a ScienceAlert. „De azoknál az embereknél, akik hangokat hallanak, ez az aktivitás csökkenése nem történik meg. Valójában az agyuk még erősebben reagál a belső beszédre, mintha valaki mástól származna. Ez segíthet megmagyarázni, miért érzik magukat olyan valóságosnak a hangok.”

Ez azt sugallja, hogy a skizofréniában szenvedők által hallott „hangok” a saját belső beszédük, amelyet agyuk tévesen külsőnek érzékel. Ezek az eredmények segíthetnek az orvosoknak azonosítani, hogy ki van kitéve a pszichózis kockázatának, még mielőtt az bekövetkezne, ami lehetővé teheti a korai beavatkozást.