Irán és Izrael ismét egymás szövetségesei lehetnek?
Jimmy Carter amerikai elnök a derekánál átkarolta a császárnét, óriási botrány lett belőle
- 2026.03.07. - 08:57
Az iráni diaszpóra világszerte zajló tüntetésein az 1979-ben megszűnt monarchia oroszlános zászlója és Reza Pahlavi trónörökös fotója mellett rendre megjelenik az izraeli lobogó is.
Tudni kell, hogy a sah 1979-es elűzése után az akkor körülbelül 100 ezer fős iráni zsidó közösség nagy része is az emigráció mellett döntött. Az iráni császárság ugyanis kiváló viszonyt épített ki Izraellel.
A két országnak azonosak voltak az érdekei, mindketten ellenségként tekintettek az arab nacionalizmusra, különösen Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök politikájára. Ezen kívül a hidegháborús időkben a két ország a Nyugat szövetségesének számított.
Irán 1950-ben tényszerűen elismerte Izraelt.
Ugyanakkor tartózkodott a teljes körű, nyílt diplomáciai kapcsolatoktól, mert Teheránnak figyelembe kellett vennie az arab országokkal való viszonyát is.
Az izraeli diplomácia részeként létrejött az úgynevezett „periféria-doktrína”, amelyet David Ben-Gurion izraeli miniszterelnök dolgozott ki. A lényege az volt, hogy Izrael a nem arab regionális hatalmakkal – Iránnal és Törökországgal – működik együtt az arab országok politikájának ellensúlyozására.
Irán az 1960–70-es években Izrael egyik fő olajszállítójává vált. Izraelt sok arab ország bojkottálta, ezért az iráni energiahordozó létfontosságú volt számára. Izrael katonai képzést, fegyvereket és technológiát adott Iránnak. Közös hírszerzési műveleteket is végeztek a szovjet és arab befolyás felderítésére. Mindent összevetve, Irán és Izrael egymás stratégiai partnereivé váltak, még akkor is, ha ennek részleteit gondosan titkolták és soha nem írtak alá nyilvánosan ezzel kapcsolatos semmilyen szerződést.
Mindezen okán is Irán új vezetője, Khomeini ajatollah, egy percig sem hagyott kéltséget afelől, hogy ellenségnek tekinti hazája zsidó közösségének tagjait.
A hatalomváltás után az első kivégzett személyek között volt hat zsidó üzletember, akiket felelőssé tettek a monarchiában elkövetett brutalitásokért, annak ellenére, hogy ehhez semmi közük nem volt.
Jelenleg Iránban az eredeti zsidó közösség létszáma az egy tizedére csökkent.
A döntő többség elmenekült, elsősorban Izraelbe, az Egyesült Államokba, Kanadába, Németországba, az Egyesült Királyságba. és más nyugati országokba. Megjegyzendő, hogy a sah idején az iráni zsidó közösség mélyen beágyazódott a perzsa társadalomba és komoly iráni identitásuk is volt.
Iránból menekült a világi értelmiség, és a nyugatos városi középosztály tagjainak jelentős része is. Legalább négy millióan hagyták el az országot. Most sokan közülük úgy látják, eljött az idő, hogy teljesen eltűnjön a teokratikus rendszer és így visszatérhetnek származási országukba.
Ehhez persze az kell, hogy megbukjon az iráni rezsim.
Jelen állás szerint Khamenei fia, Mojtaba Khamenei, egy 56 éves pap, aki korábban soha nem töltött be kormányzati tisztséget, apja nyomdokaiba léphet. Ez viszont azt jelentené, hogy Iránban nem lenne rezsimváltás. Viszont akkor felmerülne a kérdés: miért indított háborút Irán ellen az Egyesült Államok és Izrael?
Talán másként alakultak volna a dolgok, ha Amerika 1978-ban körültekintőbben járt volna el. Iránban már akkor komoly belpolitikai válság volt. Elsősorban azért, mert a sah a vallási előírásokat és szokásokat figyelmen kívül hagyta. Reza Pahlavi 1963 januárjában bejelentette a Fehér forradalomnak nevezett mozgalmat.
Reformokat vezetett be: földreform, az erdők államosítása, az állami tulajdonú vállalatok értékesítése magánbefektetőknek, választási reform, például a nők is választójogot kaptak és lehetővé tette a nem muszlimoknak is, hogy tisztségeket szerezzenek az államapparátusban. A síita iszlám felekezet vezetői tomboltak a dühtől. Khomeini ajatollah 1964-től Párizsban élt, mert kitartó monarchiaellenessége miatt otthon nem volt biztonságban.
Irán szakértők szerint egy évvel Jimmy Carter 1977-es elnöki beiktatása után decemberben, Teheránban volt egy olyan nagyon kínos jelenet, amivel a vallási vezetőknél betelt a pohár. Az amerikai elnök az újévet Teheránban ünnepelte. Az összejövetelen európai szokás szerint táncolni is lehetett. Carter felkérte a sahbanut, vagyis a császár feleségét. Iránban már ez is szentségtörésnek számított a vallási körökben.
De ami ezután jött, az minden elképzelést felülmúlott.
Az amerikai elnök a derekánál átkarolta a császárnét, ráadásul a történtekről fotók is készültek, amelyek másnap megjelentek az amerikai sajtóban. Az iráni lapok nem publikálták a képeket, mert azt a palota letiltotta.
Mindeközben a francia fővárosban élő Khomeini magnókazettákra vette monarchia ellenes szónoklatait, ezeket Iránba csempészték és a mecsetekben lejátszották, feltüzelve a hívőket. Aztán 1978 végén elérkezettnek látta az időt a hazatérésre, talán éppen az „erkölcstelen” táncolás hatására.
Csakhogy a franciák nem akarták kiengedni. Megkérdezték az amerikai elnököt, mit tegyenek, de Carter csak legyintett, „hadd menjen”. Az amerikai elnök, egyszerűen nem volt tudatában annak, hogy Khomeini milyen hatást gyakorol az iráni társadalomra. Mindezek után tegyük fel a kérdést: mi történne azok után, ha az iráni diaszpóra nosztalgikus történelmi emlékezete valósággá válna és Reza Pahlavi legidősebb fia visszatérne a trónra.
Ezt követően pedig megtörténne a monarchia restaurálása.
Irán gyors külpolitikai irányváltást hajtana végre. Ha a sah utóda visszanyúlik a gyökerekig, akkor akár Izraellel is szövetégre léphetne, ahogy ezt apja tette. Ez viszont teljesen átrajzolná a Közel-Kelet geostratégiai térképét. Megszűnne Izrael állandó fenyegetettség, a szélsőséges síita milíciák meggyengülnének, sőt a arabb országok közötti szövetségi rendszerek is átalakulnának.
Arról már nem is beszélve, hogy a térség állandó legnagyobb problémáját, a palesztin kérdést is, jobban lehetne kezelni.
Mindez a tétje annak, hogy Teheránban milyen változások jönnek.
- 2026.03.29.
- 13:39
Teszt cikk Martin
asdasd
- 2026.03.26.
- 09:47
Egy EU-tagállam feloldotta az Oroszország elleni szankciókat
Fő prioritás a legmagasabb szintű műszaki és nukleáris biztonság fenntartása
Vélemény és vita
A rovatban megjelenő írások a szerzők saját véleményét tükrözik.