Sajnos nem természet alkotta anyagokról van szó

A hongkongi Városi Egyetem kutatói 14 éven keresztül 62 típusú folyadékkristályos monomert ( LCM ) elemeztek két, a Dél-kínai-tengerből származó cetfélében. Az LCM-ket találtak a zsírszövetben, izomban, májban, vesékben és – ami a legfontosabb – az agyban is, ami arra utal, hogy az anyagok képesek voltak átjutni a vér-agy gáton. A koncentrációjuk magasabb volt a zsírszövetben, de a vegyületek jelenléte az érzékeny szervekben potenciális neurotoxikus kockázatokra utal.
A szennyeződés forrása nem a vízből történő közvetlen felszívódás, hanem az élelmiszerek fogyasztása volt: a delfinek táplálékául szolgáló halak és gerinctelenek már tartalmaznak LCM-et. A fogyasztási szokásokkal való összehasonlítás azt mutatta, hogy a szennyezés csúcspontja egybeesett az LCD tévék és monitorok széles körű elterjedésével, ezt követően a szintek csökkentek, de nem tűntek el.
Delfinsejteken végzett laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy egyes LCM-ek befolyásolják a DNS-javítással és a sejtosztódással kapcsolatos géneket. Ez nem bizonyít betegséget, de figyelmeztető jelként szolgál: az elektronikai hulladék nem csak a hulladéklerakókban halmozódik fel – molekulái az óceánban keringenek, felfelé haladnak a táplálékláncban, és elérik a csúcsragadozók agyát. Képernyőink a belső szervezetün részévé válhatnak – írja a Gismeteo.
asdasd
Fő prioritás a legmagasabb szintű műszaki és nukleáris biztonság fenntartása
Vélemény és vita
A rovatban megjelenő írások a szerzők saját véleményét tükrözik.