Kutatók szenzációs felfedezést tettek a Szaharában

Amikor Paul Sereno csapata megnézte az első 3D-képeket a laptopon, egyértelművé vált: új fajt fedeztek fel. A lelet betekintést enged egy múltbeli, zöld, élettel teli Szaharába.

2019-ben egy amerikai paleontológusokból álló csapat rejtélyes leletre bukkant a nyugat-afrikai Nigerben, a Szaharában. A kutatók egy hatalmas, kard alakú csontgerincet és több állkapocsdarabot találtak, amelyek a homokban voltak elrejtve. A hatalmas csont szokatlan alakja eleinte rejtélyt jelentett a kutatók számára – írja a focus.de.

A dán tudományos magazin „Illustreret Videnskab” beszámolója szerint csak három évvel később tértek vissza egy nagyobb csapattal a lelőhelyre, hogy szisztematikusan folytassák az ásatásokat. Visszatérve a chicagói laboratóriumba, a fosszíliákat CT-vizsgálatok és modern 3D-modellek segítségével vizsgálták meg. Az elemzések végül megerősítették, hogy egy eddig ismeretlen dinoszaurfaj maradványairól van szó: Spinosaurus mirabilis.

Ez a faj körülbelül 95 millió évvel ezelőtt élt a mai Közép-Szahara területén, és nagy hasonlóságot mutat a jól ismert Spinosaurus aegyptiacus-szal, azonban lényegesen magasabb, sarló alakú koponyacsontja van.

Paul Sereno, a Chicagói Egyetem kutatásvezetője számára ez a felismerés megdöbbentő pillanat volt. A csapat még a sivatagi táborban gyűlt össze egy laptop körül, amikor az első digitális rekonstrukciók formát öltöttek. „Ekkor vált igazán világossá számomra a lelet jelentőségének mértéke” – mesélte később Sereno. „Ezt a pillanatot örökre meg fogom őrizni az emlékezetemben.”

A korábbi Spinosaurus-fosszíliákkal ellentétben az új fajt nem a part menti tengeri üledékekben, hanem egy szárazföldi terület folyami üledékeiben fedezték fel. Ez arra utal, hogy a Spinosaurus mirabilis inkább egy part menti vadász volt, mint egy teljesen vízi úszó. Valószínűleg színes taréja nemcsak díszként szolgált, hanem vizuális jelzésként is a fajtársai vagy riválisai számára.

A Szahara ma Afrika egyik legfontosabb régészeti kutatási területe. Különösen a Gobero lelőhely, amelyet a 2000-es évek elején egy Paul Sereno paleontológus vezette csapat vizsgált, egyedülálló ablakot nyit a „zöld Szahara” korszakára, amely körülbelül 10 000–5000 évvel ezelőtt volt.

A kutatók szerint a korábbi dűnék és tavi üledékekben egymáshoz közel elhelyezkedő települési és temetkezési helyeket fedeztek fel. Ezek egy körülbelül 5000 évig tartó éghajlatváltozási és kulturális fejlődési folyamatot dokumentálnak, mielőtt a Szahara a Föld legnagyobb sivatagává vált.