A kommunizmus áldozataira emlékeztek Budapesten

Földváryné Kiss Réka felidézte, hogy 1947. február 27-én tartóztatták le a szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát, aki az akkori politikusok közül a legbátrabban lépett fel a szovjet térfoglalás ellen. Ez a nap nem csupán egy politikus személyes tragédiája, hanem az erőszakos kommunista fordulat kibontakozásának jelképe – értékelt.

Emlékeztetett arra, hogy a politikai rendőrség ekkor már hónapok óta készítette elő a koncepciós pereket, amelyeket összehangolt propaganda és sajtókampány kísért. Ennek a kampánynak pedig a kulcsfogalmai, a fokozódó nyelvi terror eszközei a reakció és a reakció elleni harc lett, amihez hozzákapcsolták a fasizmus vádját. Ezek ellen pedig a kommunisták által uralt nyilvánosságban lehetetlen volt védekezni.

Kovács Béla elhurcolása világos fordulópontot jelentett mindazok számára, akik egy demokratikus rendszer felépítésében, a nemzeti szuverenitás helyreállításában reménykedtek – tette hozzá.

A szónok ezt követően a középiskolás diákok részvételével zajló megemlékezésen egyszerű emberek személyes példáin keresztül idézte fel a kommunista diktatúra abszurditását.

Elmesélte például, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, 1956 decemberében egy alföldi faluban egy csoport 14-17 év közötti fiatal talált egy kanálisban egy használhatatlan géppisztolyt, majd az egyik lány a fiatalok szórakozása közben megjelent a hatástalan fegyverrel a község főutcáján. Ezt követően a csoport tagjait összesen 35 év börtönbüntetésre ítélték.

Hangsúlyozta, hogy 1956-ban a szabadság reményét tiporták el a szovjet harckocsik és a magyar kommunisták, akik azt állították, hogy a forradalom egy fasiszta összeesküvés volt.

Az ünnepség végén Földváryné Kiss Réka mellett az Országgyűlés Hivatala nevében Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a Rákóczi Szövetség nevében Csáky Csongor, a szervezet elnöke és Szalay Zoltán, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumi tagja koszorúzta meg az emlékművet.