A gőzgép már jóval az ipari forradalom előtt létezett

Amikor gőzgépekről beszélünk, képzeletünkben az ipari forradalom füstölgő gyárai és bányái jelennek meg. A tankönyvekben Thomas Newcomen és James Wattot tartják ennek a technológiának az atyáinak.

A történelem azonban szeret meglepetéseket okozni, és az igazság gyakran sokkal bonyolultabb és érdekesebb, mint általában gondolnánk. Kiderült, hogy egy hasonló gép működési elvét már több mint 160 évvel korábban leírták, egy teljesen más kulturális körben. Érdekes módon ennek a találmánynak nagyon prózai célja volt, mivel sült húsos nyársat akartak forgatni vele.

Taqi al-Din Muhammad ibn Ma'ruf ash-Shami al-Asadi 1526-ban született, reneszánsz személyiség volt. Csillagászattal, matematikával, mechanikával és mérnöki tudományokkal foglalkozott. 1551-ben írt értekezésében részletesen leírta a gőzgép működését, amely koncepcionálisan hasonlított Thomas Newcomen későbbi tervezéséhez. Ez az eszköz azonban teljesen más célra szolgált. Ahogy ő maga írta, célja az volt, hogy olyan nyársat készítsen, amely a húst a tűz fölé emeli, hogy az önmagától forogjon.

Ma ez egy úttörő technológia szórakoztató alkalmazásának tűnhet, de akkoriban ez az arab hagyomány része volt, amelyben a mechanikát gyakran olyan területnek tekintették, ahol érdekes eszközöket lehetett készíteni, nem feltétlenül ipari potenciállal. Az ötlet zseniális volt, de a szélesebb körű szükségletek, tőke és infrastruktúra hiányában csupán érdekesség maradt. A gőz mozgás előállítására való felhasználása iránti érdeklődés sokkal régebbre nyúlik vissza. Már i. e. 300 körül Archytas of Tarentum gőzzel hajtott repülő galambot épített. A kötelekre felfüggesztett eszköz az akció-reakció elvét alkalmazta, ugyanazt az elvet, amely a modern rakétákat is hajtja, bár ezt tudományosan csak egy évezreddel később fogalmazták meg.

Az 1. században Hero of Alexandria megalkotta az aeolipile-t – egy gömböt, amelyből kiálló csövek a kilépő gőz hatására forogtak. Ezek azonban főként a gazdag mecénások játékai voltak.

Majdnem másfél évezreddel később, 1629-ben, az olasz mérnök Giovanni Branca bemutatta a gőzgép koncepcióját, amely mozsarak meghajtására és fa fűrészelésére szolgált. Még egy vasgyárra is javaslatot tett, amely a fém melegítésére használt kemence forró levegőjét használta volna. John Wilkins, a Royal Society társalapítója, a 17. században kifejezetten írt a gőzről, mint a „repülő kocsik” potenciális energiaforrásáról. Wilkinsnek igaza volt a jövővel kapcsolatban, bár akkori tervei között voltak hétköznapibb alkalmazások is, például egy nyársat forgató mechanizmusok.

Ha a koncepció már évszázadok óta ismert volt, miért éppen Newcomen 18. század eleji gépe váltotta ki az ipari forradalmat? A kulcs abban rejlik, hogy a találmányt nem egyetlen ötletként, hanem rendszerként kell értelmezni. A technológiai történészek hangsúlyozzák, hogy az innováció számos tényező kombinációja: társadalmi szükségletek, erőforrások, intézmények és kedvező körülmények. Thomas Newcomen nem feltétlenül volt Taqi al-Din vagy Branca felett álló zseni. Azonban volt valami, ami nekik hiányzott: sürgető gazdasági szükséglet és egy készen álló ökoszisztéma, amely kielégítette azt. A 18. századi Angliában a szénbányák egyre mélyebbre hatoltak, és az elárasztás problémája kritikus méreteket öltött. A megoldás hatalmas nyereséget jelentett.

Newcomen rendelkezett tőkével, kapcsolati hálózattal, képzett kézművesekkel és, ami a legfontosabb, olyan ügyfelekkel, akik hajlandóak voltak fizetni a szolgáltatásaiért. A 16. századi Törökországban vagy a 17. századi Olaszországban ilyen feltételek nem voltak meg. Megfelelő alapok nélkül egy találmány nem több, mint technikai érdekesség. Érdekes epizód, hogy Nagy-Britanniában a nyársat forgatásának problémáját már jóval a gépesítés előtt megoldották egy speciális kutyafajta segítségével. Ezek a kicsi, szívós állatok futószalagokon futottak, amelyek a nyársat hajtották. A 18. század közepén még mindig elterjedtek voltak, de 1900-ra teljesen eltűntek, helyüket mechanikus eszközök vették át – írja a focus.pl.