Meg lehet-e „tanulni” szeretni a brokkolit?

Az ember ízléspreferenciáinak kialakulása összetett folyamat, amely számos tényezőtől, többek között a genetikától és a tapasztalatoktól függ. Egy csecsemő például undorodva ráncolhatja az orrát a brokkoli vagy a spenót láttán, de idővel hozzászokik a zöldséghez, és még meg is szereti, számolt be róla a gismeteo.ru.

Julie Mennella biopszichológus szerint a korai felnőttkor egyedülálló időszak az ízlésbeli preferenciák bővülésére, de ez az ablak nem zárul be az életkor előrehaladtával. Egész életünk során megtanulhatunk új ízeket kedvelni, bár bizonyos ételekkel kapcsolatos negatív emlékeket nehéz lehet leküzdeni – írja a LiveScience.

Az ízek érzékelését nemcsak az ízérzékelésünk, hanem a szaglásunk is alakítja. Amikor megkóstoljuk az ételt, vegyi anyagok lépnek kölcsönhatásba a nyelvünkön és a száj egyéb területein található ízlelőbimbókkal.

Legalább öt alapvető íz létezik: édes, sós, keserű, savanyú és umami. Minden egyes receptortípus egy adott ízért felelős, és az emberek különböző „változatokkal” rendelkeznek ezekből a receptorokból, ami befolyásolja a különböző ízekre való érzékenységüket.

A szájban lévő mikrobiom is szerepet játszik abban, hogy hogyan érzékeljük az ételt: befolyásolhatja a rágás során belőle felszabaduló molekulákat és az aktiválódó receptorokat.

Ízpreferenciáink tehát a genetikai tényezők, a tapasztalatok és a mikrobióta összetett összjátékának eredményei, így rugalmasak és az élet során változhatnak.