A táncnál jobban szerette a lovaglást

Erzsébet Magyarországon született, II. András magyar király és merániai Gertrúd gyermekeként. Erzsébetet már négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette, ezzel együtt mindenkinek feltűnt mély és buzgó vallásossága is. Személyisége összetettségét tükrözi, hogy mindezek mellett nem vonzódott a finomkodó udvari élethez, a táncnál például sokkal jobban szeretett lovagolni.

Erzsébet rendkívül fontosnak tartotta, hogy másokról gondoskodjon. Az 1225-ös éhínség idején a vár készleteiből etette a környékbelieket, később ispotályt is berendezett Marburgban.

Erzsébet legismertebb csodáját a Katolikus.hu így írja le: „Abból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot elmondják, hogy Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, amelybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.”

Erzsébetet 1235-ben avatták szentté. Emléknapja a világegyházban november 17. Az ő alakját idézi Zsuffa Tünde, Lezsák Sándor és Szikora Róbert Az ég tartja a földet – Erzsébet, a szerelem szentje című, idén tavasszal bemutatott musicalje.