Színeken átragyogó fény

A két világháború közti időszak egyik legjelentősebb üvegművésze, Sztehlo Lili alkotásait bemutató tárlat látható a budapesti Barabás-villában. A művész emlékét ápoló egyesület elnöke, Bernyák Adrienn lapunknak elmondta: hamarosan elkezdődhet a városmajori templomban a Szent Erzsébetet ábrázoló, a háborúban elpusztult ablak rekonstrukciója.

Több elemét már rekonstruálták a híres Szent Erzsébet-képnek, amely a második világháborúban egy bombatalálat következtében pusztult el (Fotó: Ficsor Márton)

„A geometriai formák szögletessége furcsa módon Sztehlo Lili mesteri anyagkezelése folytán szinte meglágyul”
A művész és a szent

Dippold Pál

Ezen a különleges helyen, furcsa, különlegesnek gondolható véletlenek sodorták össze a 19-20. század magyar képzőművészetének és történelmének életszálait. A falakon a 20. század egyik legjelentősebb képzőművészének, az üvegfestő Sztehlo Lilinek az alkotásai ragyognak, az épület, ahol összegyűltünk, a 19. század egyik legjelentősebb magyar festőjének, Barabás Miklósnak a háza, alig néhány száz méterre tőlünk pedig ott áll a városmajori templom, amelyben közvetlenül a második világháborút megelőző években a kor képzőművészeinek színe-java megfordult, és hagyta munkáiban ott keze nyomát.

Minden templom az állandóságot, az Örökkévaló dicsőségét hirdeti. Szép rendben összegyűjti a környéken élőket, ritmust ad életüknek. Minden pályaudvar a folyton mozgó világ egy-egy állomása. Még ha végállomás is, folyamatosan érkeznek és indulnak oda és onnan a világban sokfelé szétszaladó vonatok. Néhány száz méterre vagyunk a Déli pályaudvartól. 1942-ben, Budapest első bombázásakor a repülők a pályaudvart célozták meg, ám a gyilkos eszköz a városmajori templom mellett ért földet, és pusztította el az éppen csak elkészült épület sok-sok értékét. Ezernyi darabra törtek Sztehlo Lili gyönyörű üvegablakai. Ezek pótlása máig nem fejeződött be.

Elgondolkodtató, de mondhatnánk megdöbbentőnek is azt a tényt, hogy Sztehlo Lili életét éppen itt, a Barabás-villa előtt törte szét egy teherautó. Akárcsak a bomba az ablakait. Ám a teremtés erői mindig is erősebbek a pusztításénál. A Barabás-villa újjáépült, a megújult magyar kultúra egyik központi helyévé vált, ahová időről időre beköltöznek a múlt és a jelen legjelentősebb magyar művészeinek alkotásai.

Sztehlo Lili neve sokaknak ismerős lehet, nem csoda, hiszen unokatestvére, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a második világháború alatt és után több ezer gyereket mentett meg a haláltól. Alakját Radványi Géza világhíres filmje, a Valahol Európában őrizte meg az utókornak. Sztehlo Lili édesanyja katolikus volt, így az 1897-ben született kislány katolikus hitben nevelkedett, és nem volt természetesebb annál, mint hogy képzőművészeti iskolái befejeztével az egyházművészet egészen kiváló képességű képviselőjévé vált. Tanulmányait 1923-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán, Vaszary János tanítványaként. Kezdetben olajfestményeket készített, ám igen hamar az üvegfestészet mesterévé vált. Feleségül ment Árkay Bertalan építészhez – később a férje tervezte a városmajori templomot –, első komolyabb üvegfestői megbízatását apósától, a szintén jeles építésztől, Árkay Aladártól kapta. A mohácsi városháza lépcsőházának díszüvegezése volt a feladat. Sztehlo Lili lényegében ezzel a művével robbant be a magyar képzőművészet élvonalába. Egymást követték megrendelések, és az ezek nyomán megvalósult munkái a mohácsi fogadalmi templomban, a pasaréti, a győri, a pécsi és a galyatetői katolikus templomokban, és itt, a szomszédban, a Városmajorban élnek. Sztehlo Lili napjainak minden perce munkával telt, rengeteg üvegablaktervet készített, több száz darabos gyűjteményt őriznek tőle a Magyar Építészeti Múzeumban. Bizonyára nagy-nagy örömet szerezne ezek tanulmányozása azoknak a fia­tal embereknek, fiúknak és lányoknak, akik az Én üvegablakom pályázatra elküldték alkotásaikat. Mint látjuk, a rajzok jó helyre kerültek. Ennél szebb kiállítóteret, ennél méltóbb, segítőbb, itt alkotásaikban megjelenő elődöket nem találnánk másutt.

Mit is jelent életünkben az üveg? Egészen pontosan, az ablaküveg. Beengedi a fényt házainkba. Az üveg a kint és a bent, a fent és a lent között van. Ha akarjuk, bezár minket, ha másként akarjuk, mondjuk, úgy, mint Sztehlo Lili a pompás üvegablakaival, kiszabadít minket hétköznapjainkból, és ünneppé teheti azokat az időket, amelyeket az általa készített üvegablakok alatt a templomokban eltöltünk. Az alakok, akik Sztehlo Lili művein átadják nekünk a kinti-fenti fényt, sok esetben a magyar szentek. Ha egy kicsit is belegondolunk, hogy mi más lehetne egy-egy szent dolga a mi világunkban, rádöbbenhetünk Sztehlo Lili hitének végtelenül egyszerű és tiszta mivoltára: szentjeink elhozzák, megmutatják nekünk a fényt. Az örökkévalóság fényét. A szentek életükkel és a halálukkal is közvetítenek az ember és az Isten között.

Így van ez Sztehlo Lili egyik leggyakrabban üvegablakra festett szentjével, Árpád-házi Szent Erzsébettel is. A magyar határokon kívül a hazainál lényegesen ismertebb és népszerűbb, ott Magyarországi Szent Erzsébetnek nevezett fiatalasszonyról készült Sztehlo Lili-művek az üveg különleges tulajdonságai segítségével egészen finom lélekrezdüléseket tudnak megmutatni a Szent Erzsébet-kompozíciókon. A geometriai formák szögletessége furcsa módon Sztehlo Lili mesteri anyagkezelése folytán szinte meglágyul, az egyenesekből hajlékony, szelíd formák bontakoznak ki, és minden, ami például Szent Erzsébet életét jellemzi, ott van a képen.

A nagyvilágban leginkább ismert és tisztelt magyar szent, a mi Erzsébetünk életét bizonyára a legtöbbünk jól ismeri. Erzsébet a cselekvő szeretet egyik legfontosabb megjelenítője. Szent Ferenc kortársa, a Magyarországról kislány korában Türingiába került királylány, aki nagyon rövid életben a lehető legteljesebb odaadással szolgálta családját, férjét és gyerekeit, minden embertársát,  és teljesítette be küldetését, azaz mutatta meg a Mindenható szeretetét.

Szent Erzsébet a közelmúlt nem éppen kereszténybarát közegében is millióknak adott hitet. Néhány évvel ezelőtt a türingiai Eisenachban, Szent Erzsébet egykori várában, Wartburgban jártam. A pompázatos várkastélyban eltöltött idő után elmentünk az egykori gyáróriásba, a Wartburg nevű keletnémet autógyár múzeumába. Ott sorakoztak az idétlen szocialista autók, a maguk bumfordi kedvességével, kormánykerekük közepén Eisenach védőszentje, Szent György zománcképe ragyogott a keresztes pajzzsal. Tessék csak elképzelni, a kommunista Német Demokratikus Köztársaságban évtizedekig gyárthatták a Szent György-ös Wartburgokat. A múzeum­igazgató kíváncsian figyelte a forgatást, és amikor megkérdeztem tőle, hogy mit jelentett nekik, keletnémeteknek Szent Erzsébet és Wartburg vára, az ember csillogó szemmel, amiből a végén már jöttek a könnycseppek is, elmondta, hogy nekik ott, a kettészakított Németországban Szent Erzsébet emléke évtizedeken át a reményt jelentette. Azt, hogy Erzsébet hűsége családjához, hitéhez erőt adott a vallásüldöző kommunizmusban, és Wartburg vára, amely minden háborús viszontagság ellenére a maga épségében megmaradt, a német nép újbóli magára találását, a kettészakítottság megszüntetését és a német újraegyesítést jelképezte. A német mérnök, igaz, nem ismerhette Sztehlo Lili üvegablakait, de mi tudjuk, hogy ezek a gyönyörű műtárgyak nekünk sem mondhatnak mást. Higgyünk.

(Elhangzott a Barabás-villa kiállításának megnyitóján)