Sziklás tájak, mély völgyek, lápok járőrei

Hatalmas területekre, felbecsülhetetlen értékekre vigyáznak az ország természetvédelmi őrei. A fizetés ugyan szerény, ám a munka romantikája mégis vonzóvá teszi ezt az egyébként ritka mesterséget. Az őrök – mivel jól ismerik a rájuk bízott tájat – gyakran vezetnek természetismereti túrákat az érdeklődőknek.

A turistáknak egzotikus táj, a természetvédelmi őrnek munkaterület (Fotó: Hegedüs Róbert)

Mivel egy négyzetkilométer száz hektár, a nyolcvan négyzetkilométer csaknem akkora, mint az I., V., VI., VII., VIII., IX., X. és XIV. kerület együttvéve.

Szalánczy Pál aláhúzta, e hatalmas birtoktestek messze nem homogén, „egysíkú” földrajzi egységek, hanem vegyesen feneketlen mocsarak, mély tavak, szakadékos völgyek, gyalogosan is nehezen járható őserdők, vendégmarasztaló szederindával benőtt horhosok. Így nem csoda, ha a természetbe látogató polgárok hol lóháton, hol strapabíró terepjáróban, máskor sziklamászó-felszerelésben, esetleg búvárruhában láthatják őket.

Az őrök munkája sokrétű, azaz nem csupán a „zöld” nemzeti kincsek őrzése, hanem azok gondozása, bemutatása, s ha a sors úgy hozza, a rongált területek helyreállítása is idesorolható – figyelmeztetett a szakember.

Kiderült, bár erről nem készítenek konkrét statisztikákat, de saját tapasztalataik alapján elmondható, tevékenységük során gyakrabban találkoznak fatolvajokkal, illegális mohagyűjtőkkel, szemétlerakókkal, orvvadászokkal és -halászokkal, az erdőt-mezőt-lápot üzemszerűen fosztogató bűnözőkkel, mint például békés turistákkal. Pedig turistából sincs hiány, hiszen egy-egy felkapottabb természetvédelmi területre – például a Szalajka-völgybe, a Bükk-fennsíkra vagy a Mátrába – jó idő esetén szinte szó szerint özönlenek a látogatók. Az őrök – mivel jól ismerik a rájuk bízott tájat – gyakran vezetnek természetismereti túrákat, és vész idején, mint például a tavaly decemberi dermesztő hóhelyzetben, a rendőrség, a mentők vagy a katasztrófavédelem is hasznát veszi helyismeretüknek. S ha kell, a fegyverüket is használják, mint történt ez legutóbb 2007-ben Fony mellett, a Csereháton, ahol a fatolvaj baltával támadt az őt feltartóztatni akaró hivatalos emberre.

Igaz, a fizetés nem túlzottan magas, de a romantikát, a természet közelségét, a naponta ezrével özönlő élmények értékét nem lehet pénzben kifejezni – világította meg a munka anyagi oldalát az őr. Elárulta, mint bárhol a világon, érthetően itt is akadnak „jobb” és kevésbé népszerű helyek. Valaki kimondottan keresi például a főváros közelségét, míg mások a fél életüket odaadnák, ha átkerülhetnének az Őrségi Nemzeti Parkhoz dolgozni. Hozzátette, a természetvédelmi őr státus a kétségtelenül jelen lévő kötöttségek ellenére kimondottan jó munkakör, így nem csoda, ha sokan szeretnének a testület tagjai lenni.