Sok giccs gyenge fekete komédiában elmesélve

A meseszerű, abszurd, ugyanakkor sok humorral, illetve még több vérrel átszőtt történet komédiaként indul, s ahogy halad előre a cselekmény, észrevétlenül vált át pszicho­thrillerré. Az átlagosan induló történetben egy hétköznapi, madridi család életébe pillanthatunk be: Carmen és Carlos tinédzser lányukkal Madridban él. A nőről nem derül ki, hogy dolgozik-e, ellenben odaadó háziasszony. A férfi építőipari munkás, aki darukezelő, és él-hal a Real Madridért.

Életüket fenekestül felforgatja azonban egy váratlan esemény: egy túl színes, giccses, latin hangulatú esküvőn Carmen unokatestvére, Pepe, az amatőr hipnotizőr a szkeptikus, de önként jelentkező Carlost hipnotizálja.

Másnap a férfi különösen viselkedik, aminek kezdetben szinte csak előnyei vannak: mos, főz, takarít. Sőt, ágyba viszi feleségének a reggelit, és matematikára tanítja lányát. Később viszont ez az idilli állapot gyorsan felbomlik, mert kiderül, hogy Carlosba egy gyilkos, Alberto lelke költözött. S innentől kezdve válik a film nehezen követhető nyomozássá, amelyben lassan mindenki a hipnotizálás hatása alá kerül valamilyen formában. A film felétől többnyire egy majom és rengeteg vér uralja a vásznat, s még az Abrakadabra című dal is felcsendül egy éjszakai, giccsbe hajló parádéban.

A film közepén rájövünk, hogy a rendező túl sokat markolt, de végül keveset fogott. Bár a Carment alakító Maribel Verdú, valamint a férjet játszó Antonio de la Torre ismert színészekként hiába elég jók és viccesek, kevesek ahhoz, hogy a krimit elvigyék a hátukon. Pablo Berger nemcsak rendezőként jegyzi a fekete komédiát, hanem szövegíróként és producerként is. Azonban mentségére szól, hogy olyan fordulatos történetté csűri-csavarja a cselekményszálakat, amire a néző egyáltalán nem számít. A férfi-női szerepekről és viszonyokról szintén szóló filmben már csak az a kérdés, ki kivel van, s ki marad életben.

Abrakadabra (Abracadabra)
spanyol vígjáték, 96 perc, 2017
R.: Pablo Berger
10/5