Történelmet írnak Lakiteleken

– Mikor járt először Lakiteleken?

– Először talán a kétezres évek végén fiatalokat vittem táborozni. Nagy izgalommal mentünk, ismerve a történetét. Akkor még viccesen mondogattuk, hogy aki ott tölt időt, az is történelmet írhat. Aztán a Nem­zeti Művelődési Intézet programjain, kép­zé­sein rendszeresen ott voltam már kétezer­tizenkettőtől. Most pedig már tudom, hogy ott valóban történelmet írunk, mert közös alapértékek mentén nagy gondolatok és tettek születtek azóta is. Hálás vagyok azért, hogy mindennek most már az alkotó részese lehetek.

– Hogyan került közvetlen kapcsolatba a Népfőiskola gondolatával?

– A nagyszüleimtől hallottam róla először, illetve később az egyetemi tanulmányaim során. Mindezt a gyakorlatban csak kísérleti, időszakos formákban tapasztaltam meg mindaddig, amíg nem kerültem közvetlen kapcsolatba a Lakitelek Népfőiskolával.

– Interjúkban gyakran beszél a közösségi értékek megőrzéséről. Mit gondol e tekintetben a Hungarikum Liget missziójáról?

– Inkább az értékek megélésén van a hangsúly. Ebben pedig a Hungarikum Liget talán egyedülálló kezdeményezés, nemcsak hazákban. Értékeinket nem elég őrizni, azokat tovább kell adnunk, és ahhoz, hogy továbbadjuk, meg kell élnünk őket. Mindenkinek el kell sajátítania magában. Kell, hogy közvetlen személyes élmény, kötődés, majd értékrend, életforma, felelősségtudat vagy hi­vatástudat alakuljon ki. Csak így tudjuk hitelesen és eredményesen továbbadni nemzetünk mindenkori értékeit. Számomra ezt jelenti a Hungarikum Liget: az értékek tudatos, hiteles megismertetését minden generációval és továbbadását a legkülönbözőbb módszerekkel.

– Lezsák Sándor felkérte a Hungarikum Kiállítóház kurátorának. Mi volt a feladata? Milyen szempontokat kellett figyelembe vennie?

– Óriási megtiszteltetésnek és egyben óriási felelősségnek éltem meg. Szinte lehetetlen volt bemutatni az összes hungarikumot, vagy a magyar feltalálók, jeles személyek jelentős részét, valamint még teret adni természettudományos ismeretek átadásának is. Fő feladatom a szakmai szempontok érvényesítése volt a különböző szereplők között.

Hosszas egyeztetések és koordinációs munka a kiállításszervezőkkel, hungarikumgazdákkal, a bemutatott géniuszok örökségének gondozóival. Sokszor a szakmai és technikai szempontok ütköztek, ezért újabb megoldásokat kellett találnunk. A fizikai tér korlátait az online térben igyekeztünk kiterjeszteni, illetve szempont volt az interaktivitás, hogy a látogató közvetlen élményként viszonyuljon egy-egy bemutatott értékhez. Az általam vezetett korábbi Neumann Kollégium külön feladata volt a Hungarikum Kiállítóház szakmai programjában való közreműködés. A mostani Innováció Kollégium pedig annak működtetéséhez és továbbfejlesztéséhez ad javaslatokat.

– Mit gondol a Hungarikum Liget egyéb fejlesztéseiről? Van kedvence? Mire lenne még szükség esetleg?

– Azt gondolom, hogy a Hungarikum Liget egy olyan hely, ahová mindenkinek el kell jutnia, meg kell tapasztalnia. Az utóbbi években számos olyan szabadidős aktivitással is kiegészült, amelyek különböző rendezvényeknek, csoportoknak, családoknak egyaránt tartalmas, értékalapú itt-tartózkodást biztosítanak. Kedvencemnek azért mondom a Hungarikum Kiállítóházat, mert az átadást követően is felelősségemnek tartom a működtetését. A fokozatosság híve vagyok. Most használnunk kell, be kell laknunk, meg kell ismernünk a Liget minden megalkotott részletét, és majd az idő dönti el, hogy mire lesz még szükség.

– Több Lakiteleki Kollégiumot is vezetett. Melyek voltak ezek?

– A Tessedik Sámuel Kollégiumot kétezertizenhét és kétezertizenkilenc között, majd a világjárvány miatt elhúzódó Neumann János Kollégiumot kétezertizenkilenc és kétezerhuszonegy között, és most az Innováció Kollégiumot kétezerhuszonegytől. Tessedik Sámuel felnőttképzési tevékenységének a tizennyolcadik század végén ugyanúgy az „életre nevelés” volt az alapelve, mint ahogy napjaink népfőiskoláinak is. A Neumann Kollégiumban olyan fejlesztésekről és kutatásokról értekeztünk, amelyek meghatározzák a világ következő öt-tíz évének alakulását. Az Innováció Kollégiumban a huszon­egyedik század kihívásaira holisztikus szemlélettel keresünk válaszokat, így különböző társadalmi dimenziókban a fenntartható fejlődésre fókuszálunk.

Alapvető kérdésünk, hogy a művészetek és a különböző tudományterületek, technikai újítások, hogyan tudják együttesen jobbá tenni környezetünket és életkörülményeinket. Mindezekből talán érzékelhető, hogy alapvető szempont a legkülönbözőbb szakterületek együttműködése. Éppen ebben tudom megragadni a kollégiumok jelentőségét. A legkülönbözőbb szakterületekről, településekről, iskolákból, munkahelyekről, különböző tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkező nagyszerű emberek találkoznak. Ebből konkrét eredmények is születnek, kiadványok, közös projektek, együttműködések formájában, illetve olyan emberi és munkakapcsolatok, sőt közösségek jönnek létre, amelyek életreszólóak, vagy akár azon is túl, ha szakmai eredmények hatásaira gondolok.