Hideg szépség, egyszerű sztori

Az idei Golden Globe az emberiség legsötétebb időszakaszaival való szembenézésről szólt: míg a holokausztot különös vizualitással ábrázoló Saul fiáért hazánkat első alkalommal jutalmazták a díj történetében a legjobb külföldi film kategóriájában, addig a legjobb drámának járó szobrot A visszatérő kapta, amely az indiánok elleni népirtásról szól.

Lényegében egy bosszútörténetről van szó, amelyben Leonardo DiCaprio válogatott próbatételek és kínok közepette a gyermekét meggyilkoló és őt is majdnem föld alá küldő rasszista telepes után ered, hogy elégtételt vegyen. A legutóbbi művével humoros oldalát megcsillogtatva a tavalyi Oscar-gálán a Birdman avagy a mellőzés meglepő erejével tarolt mexikói Alejandro González Inárritu rendező ezúttal olyan korábbi munkáinak rögrealizmusához és naturalizmusához tér vissza, mint a Korcs szerelmek vagy a 21 gramm. Legalábbis a felszínen, ábrázolásmód tekintetében ugyanis leveti a western műfajának és környezetének minden pátoszát, és jéghidegen beszéli el a történelem zivatarában elállatiasodó ember kálváriáját. Ez a valószerűség minden egyes megpróbáltatáson, minden egyes jelenetben uralkodik, csupán a film egészét tekintve bicsaklik meg: Rambónak a négy epizódban összesen nem kellett annyi kínt és szenvedést kiállnia, mint DiCaprio karakterének két és fél órán keresztül. Két kezével végez egy medvével, percenként jeges vízben úszik, azonban dobhatnának rá atombombát is, valószínűleg akkor is talpon maradna és beteljesítené küldetését. Minderre legyintenénk is és kényelmesen hátradőlnénk, ha közben nem akarná a film magát véresen komolyan vetetni. Leonardo DiCaprio talán végre átveheti az Oscart, ami mindenképpen örömteli, hiszen szegény már internetes mémmé vált, annyiszor csúszott le a díjról, ugyanakkor szomorú, hogy éppen az utóbbi években nyújtott legkevésbé emlékezetes alakításáért jutalmazzák majd. Szó sincs arról, hogy rosszul játszana, mindvégig hitelesen és erőteljesen formálja meg a mindenét elvesztő, civilizáltságát levetkőző férfit, sokkal inkább a vékonyan megírt szerepe tehet arról, hogy mégsem ez a figurája fog eszünkbe jutni soha a nevéről – a hosszú játékidő is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a rendező mélyebben kibontsa a karakterét, a jellemét, egyedül annyit tudunk meg róla, hogy borzasztó pipa és még annál is eltökéltebb.

Semmi problémánk nincs a hasonlóképpen egyszerű, sokszor elmesélt történetekkel, ha az alkotók azt humorral vagy egyéni stílussal teszik érdekesebbé, azonban Alejandro González Inárritu, noha minden korábbi művében őt az eredetiség és izgalmas megoldások jellemezték, ezúttal csupán néhány olyan közhelyes költői eszközzel él, mint a fenyőerdőben szellemként kísértő, a főszereplőt olykor útba igazító feleségének felbukkanása. Legnagyobb szerencséjére azonban az operatőr megmenti A visszatérőt: a természet lejátssza a szereplőket a színről, a film minden képkockája nagyvászonért kiált, és a mozi és a vizuális művészet dicshimnuszaként nyűgözi le a nézőt. Kár, hogy a hideg gyönyörűség alatt elvész a tartalom.

A visszatérő
Színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 151 perc, 2015
Rendező: Alejandro González Inárritu
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Tom Hardy, Domhnall Gleeson, Will Poulter