Galaxis útikalauz kezdőknek

A verseny után a főszerep az együttműködésé lett, a kilencvenes évektől kezdődően a két „űrhatalom” tevékenységét inkább a korporáció semmint a rivalizálás határozta meg – hangsúlyozta a sajtóbejárás alkalmával Mike Flachbart, az amerikai űr- és rakétamúzeum munkatársa. Ennek szellemében tekinthetjük meg, milyen volt a Szojuz űrhajó belseje, hogyan nézett ki a szintén orosz MIR űrállomást, hogyan fest a Nemzetközi Űrállomás, vagy épp az Apollo űrhajórendszerének egy részlete.

Az űrexpo több ízben fogalakozik az asztornauták szükségleteivel, legyen szó ételről, italról, illemhelyről. Különleges ételkészítmények apró zacskóban, a kínálat nem annyira tűnik étvágygerjesztőnek, de legalább a folyadékbevitel kapcsán nincs ok aggodalomra, hiszen ahol egy amerikai felüti a fejét, minimum szükség lesz egy Coca Cola automatára is. Nincs ez másként a Nemzetközi Űrállomáson sem, ahol speciális palackból fogyasztható a nedű, de csapolni is van lehetőség. És stílusosan, rögtön a kólagép mellett a súlytalanságra tervezett illemhelyre is beleshetünk. (Biztos ami biztos, az amerikai eredmények hangsúlyozása után a kóla mellé kapunk egy két méter magas Darth Vader-bábut is, hogy érezzük, tudomány és fantázia nem állnak szöges ellentétben egymással ebben a szakmában)

Átsétálni a MIR űrállomás központi részét modellező kabinon valóban izgalmas élmény, ám az optikai csalás miatt némi szédülést okozhat. De mindenképpen érdekes, ahogyan a szimulátorok nyújtotta élmény is. A pályáról letérés veszélyeit, az ott jelentkező erők okozta forgás pillanatait bemutató 3D szimulátor első pillantásra hányinger-gyanús lehet, de a trükk rendkívül egyszerű: ha nem csukjuk le a szemhéjunkat, semmilyen rosszullétet nem okoz. A zéró gravitációs gépen kipróbálhatjuk, milyen érzés a semmiben szerelni, és arra is fény derül, ki képes egymaga landolni egy géppel.