Holdra szállás előtt ezt a kiállítást érdemes megnézni
Interaktív, látványos, nagyon amerikai. Ez a három jelző lehetne a zanzája mindannak, amit a Gateway to Space című utazó űrkiállításról elmondani érdemes. A nemzetközi turné keretében Budapestre érkező tárlaton - nem meglepő módon - Verne Gyula és Farkas Bertalan neve is előkerül, de azt is megtudhatjuk, mi köze a magyar abroncsnak az űrkutatáshoz. Ha a pilóták bőrébe nem is, azért egy-két szimulátorba bebújhatunk, vagy éppen szelfit is lőhetünk Darth Vaderrel.

Nem is olyan régen, egy meglehetősen közeli galaxisban, egészen pontosan a budapesti Millenárison megnyitotta kapuit a Gateway to Space interaktív kiállítás, amely arra hivatott, hogy az űrkutatásban kevéssé jártas homo sapiens is képet kaphasson a csillagközi kutatásokról, a kezdetekről és az elért eredményekről. Ennek megfelelően a tárlat a legelején kezdi, valahol Verne Gyula környékén, akinek Utazás a Holdba című regényéből és szabadon szárnyaló fantáziájából több későbbi kutató is ihletett merített.
A kiállítás leginkább az amerikai eredményekre fókuszál, azért persze az oroszokkal vívott űrverseny kihagyhatatlan epizód, még egy Szputnyik modell is helyet kapott a megtekintésre kínált tárgyak között. Látható és hallható beszámoló a Gagarin-Shepard párharcól, és az őket megelőző dublőrökről (Lajka kutya volt az első élőlény az űrben, akit az - akkor még - szovjetek lőttek fel, az amerikaik inkább a majmokat preferálták). A klisépuffogtatást nem lehet kihagyni: a tárlat egészen a csillagokig repít, de legalábbis elérhetjük a Holdat, amelynek egy darabkáját megérinthetik a látogatók.
Persze magyar vonatkozásokból sincs hiány, annak ellenére, hogy hazánk űrkutatásban betöltött szerepe igen csekély. Ugyanakkor, mint kiderült a kiállításon megtekinthető holdjáró (legalábbis egy valódinak ez 1:1-es makettje) kerekein lévő abroncsmegoldás egy magyar műszaki fejlesztés eredménye. De vitrinből láthatunk magyar ízesítésű különleges készítményeket is, amelyekhez hasonlót Farkas Bertalan vitt magával 1980-ban.
A verseny után a főszerep az együttműködésé lett, a kilencvenes évektől kezdődően a két „űrhatalom” tevékenységét inkább a korporáció semmint a rivalizálás határozta meg – hangsúlyozta a sajtóbejárás alkalmával Mike Flachbart, az amerikai űr- és rakétamúzeum munkatársa. Ennek szellemében tekinthetjük meg, milyen volt a Szojuz űrhajó belseje, hogyan nézett ki a szintén orosz MIR űrállomást, hogyan fest a Nemzetközi Űrállomás, vagy épp az Apollo űrhajórendszerének egy részlete.
Az űrexpo több ízben fogalakozik az asztornauták szükségleteivel, legyen szó ételről, italról, illemhelyről. Különleges ételkészítmények apró zacskóban, a kínálat nem annyira tűnik étvágygerjesztőnek, de legalább a folyadékbevitel kapcsán nincs ok aggodalomra, hiszen ahol egy amerikai felüti a fejét, minimum szükség lesz egy Coca Cola automatára is. Nincs ez másként a Nemzetközi Űrállomáson sem, ahol speciális palackból fogyasztható a nedű, de csapolni is van lehetőség. És stílusosan, rögtön a kólagép mellett a súlytalanságra tervezett illemhelyre is beleshetünk. (Biztos ami biztos, az amerikai eredmények hangsúlyozása után a kóla mellé kapunk egy két méter magas Darth Vader-bábut is, hogy érezzük, tudomány és fantázia nem állnak szöges ellentétben egymással ebben a szakmában)
Átsétálni a MIR űrállomás központi részét modellező kabinon valóban izgalmas élmény, ám az optikai csalás miatt némi szédülést okozhat. De mindenképpen érdekes, ahogyan a szimulátorok nyújtotta élmény is. A pályáról letérés veszélyeit, az ott jelentkező erők okozta forgás pillanatait bemutató 3D szimulátor első pillantásra hányinger-gyanús lehet, de a trükk rendkívül egyszerű: ha nem csukjuk le a szemhéjunkat, semmilyen rosszullétet nem okoz. A zéró gravitációs gépen kipróbálhatjuk, milyen érzés a semmiben szerelni, és arra is fény derül, ki képes egymaga landolni egy géppel.

teszt ütemezés 2