Évente harmincezer madárral végez áramütés

Hazánkban évente minimálisan harmincezer madár eshet áldozatul áramütésnek. Bár van szándék a kérdés megoldására, de az anyagiak még mindig határt szabnak.

Magyarországon a három országos áramszolgáltató és a korábbi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2008 februárjában írta alá az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az azóta eltelt csaknem tíz évben sok, a probléma megoldását célzó projekt valósult meg, amelyek keretében a kiemelt területeken kétszázötven kilométeren megtörtént a légvezetékek földfelszín alá helyezése, és több ezer oszlopot szigeteltek. A gondok megoldásában viszont a tervezett ütemezést messze nem sikerül tartani, ráadásul a megvalósult beruházások mértéke sem ismert teljesen, mivel még maguk az áramszolgáltatók sem tartják nyilván ezeket. „Az előre haladást a megállapodás vállalásainak értelmezésétől függően legfeljebb tizenöt-húsz százalékosra becsüljük” – mondta lapunknak Halmos Gergő, a  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke. Arra a kérdésünkre, hogy az elmúlt években csökkent-e a madarakat ért áramütések száma, elmondta, hogy több kiemelten veszélyes vezetékszakasz is földbe került a túzok élőhelyein, és  a vezetékekre madár­eltérítőket helyeztek ki.

Az oszlopok utólagos szigetelő burkolattal való ellátása is sokat segített a ragadozómadarak és gólyák áramütési kockázatának csökkentésében. Ugyanakkor kívánnivalót hagy maga után a meghatározott munkák elvégzésének mértéke, amit részben a résztvevők anyagi lehetőségei korlátoznak.
A madarak szempontjából legveszélyesebb szakaszok is csak maximum húsz százalékán történt megnyugtató átalakítás, így még ha jelentősen nőne is a következő pár évben a ráfordítás, sajnálatos módon nem lehetne elérni a 2020-ig kitűzött célt. Habár az együttműködés az érintett felek között jó, új helyzet alakult ki egyes áramszolgáltatók állami tulajdonba kerülésével. Jelentősen megnőtt a kormány felelőssége a kérdés megoldásában, hiszen már nem csak a jogi eszközök állnak rendelkezésre, hanem tulajdonosként a végrehajtás is ugyanabba a kézbe került.

Az MME elnöke elmondta, hogy leginkább a természetvédelmi szervezetek tekintik a szívügyüknek a vadmadarak sorsát, míg állami részről a nemzeti parkok igazgatóságai, civil oldalról madárvédelmi szervezetek tesznek a legtöbbet azért, hogy fecskék, gólyák, sasok és vércsék elkerüljék az áramütést.