„Angyal és ördög is volt”

Zseblámpával a kezünkben állunk Bajor Gizi neobarokk villájának kertjében, készen arra, hogy a pincétől a padlásig felfedezzük a magyar színháztörténet egyik legnagyobb dívájának egykori otthonát. Ezen a rendhagyó estén ugyanis – májusban és júniusban is lesz még több alkalom – a Stromfeld Aurél utcai múzeum munkatársai olyan helyiségeket is megmutatnak nekünk, ahová a hétköznapi látogatók nem tehetik be a lábukat. A séta előtt kapunk egy kis ízelítőt, hogy ki is élt egykor a falak között: 1939-ben levélben üzente meg a közlekedési vállalat helyettese a művésznőnek, hogy kérésének megfelelően megváltoztatják két autóbusz útvonalát, hogy nyugodtan tudjon készülni a szerepeire.

Mielőtt belépünk a hangulatos, közel ezer négyzetméteres épületbe, megtudjuk azt is, hogy a Beyer család 1928-ban vásárolta meg az akkor még földszintes villát, amely ma az Országos Színháztörténeti Múzeum kiállítóhelye. Később maga Bajor Gizi alakíttatta át Országh Béla építészmérnök tervei alapján, s míg édesanyja a földszinten lakott, ő harmadik férjével, a fül- és gégeorvos Germán Tiborral az emeleten rendezkedett be. A nagystílű épület hamarosan a korszak egyik társasági központjává vált, a Horthy családtól a legnagyobb művészekig mindenki vendégeskedett itt.

Az épület egyik oldalsó bejáratán átjutva ezután a pince sötétjében találjuk magunkat, ahol egykor a ház személyzete lakott. Mint később kiderül, a második világháború idején Bajor Gizi számos rokont és barátot bújtatott az alagsorban, például Nagyajtay Terézt, a Nemzeti Színház jelmeztervezőjét, Dióssy Antal festőművészt, Kertész Róbert újságírót és Tamási Áron írót, akinek a naplójából meghallgathattunk egy erre vonatkozó részletet is.

A visszaemlékezések szerint Bajor Gizi életösztöne, hite és szűnni nem akaró derűje a legnehezebb napokban is reményt adott az embereknek, s a háború elmúltával vidáman vetette bele magát a munkába. Mindezt már a ház földszinti nagytermében tudtuk meg, ahol a házaspár egykor a vendégeket fogadta. Az elhangzott anekdoták szerint a művésznő igen jól értett a vendéglista összeállításához, és remek humora volt. Bár sajnos alig maradt róla felvétel, egyet azért mutattak nekünk: a Székely István rendezte Két fogoly című filmből láthattunk részleteket.

Az emeleti termekbe érkezve élettörténetéről tudhattunk meg kevésbé ismert részleteket, például, hogy nagyon félős és érzékeny gyermek volt, valamint, hogy valószínűleg a család által bérelt Kálvin téri Báthori kávéházbeli élményei befolyásolhatták abban, hogy a színészi pályát választotta. Az elhangzott naplórészletekből, illetve a pályatársak visszaemlékezéseiből pedig egy kicsit arra is ráláthattunk, hogyan viselkedett hétköznapi „szerepeiben”, például társasági dámaként, elkényeztetett feleségként vagy a gardenpartik háziasszonyaként.

Különösen izgalmas volt Germán Tiborral való harmadik házasságába belelesni, a beszámolók szerint a férfi olyan imádattal csüngött a színésznőn, ami már-már ijesztő volt. Közben sötét emeleti szobájukban elrejtett levelekre bukkanhattunk, amelyek többségében a férj azért könyörgött, hogy szeressék. Idegenvezetőnk azt is elárulta, Bajor Gizi számára ez nem egy szenvedélyes, izzó kapcsolat volt, de becsülte azt a biztonságot és kiegyensúlyozottságot, amit társa nyújtott neki. A séta vége felé megnézhettük, melyik szobában tanulta egykor Bajor Gizi a szerepeit (állítólag kitűnő memóriája volt), és szó esett művészetpártoló tevékenységéről, azaz híres képzőművészeti aukcióiról is. Ezen kívül jó pár izgalmas anekdota is elhangzott. Végül néhány pályatársának róla szóló visszaemlékezését is meghallgathattuk; például Darvas Iván beszámolóját arról, hogyan bolondította magába az összes férfit a művésznő, vagy Ruttkai Éva emlékeit arról, hogyan volt „minden szerepében angyal és ördög is egyszerre”.

A villabejárás utolsó állomása az emeleti manzárdszoba volt, amelyben a Szálasi-uralom idején a férjét rejtegette egy titkos, szekrény mögötti búvóhelyen, itt megbizonyosodhattunk arról is, hogy Bajor Gizi soha senkit nem hagyott cserben. A házaspár 1951. február 12-én tragikus körülmények között hunyt el, a Bajor Gizi Színészmúzeum haláluk első évfordulóján, Gobbi Hilda javaslatára nyitott meg.