Feltámad a tamagocsi-őrület?

Aki a kilencvenes években volt gyerek – vagy éppen az ő szülője – minden bizonnyal kitörölhetetlen emlékeket őriz egy apró, tojás alakú kütyüről, ami állítólag arra nevelte a gyerekeket és a gyermeki lelkű felnőtteket, hogy gondoskodásukkal életben tartsák, különben meghal… Ez volt a tamagocsi.

1996 novemberében jelent meg Japánban, és ami ezután következett, azt nehéz eltúlozni. Az árusítás első napján San Francisco egyetlen játékboltja 3000 darabot adott el aznap háromig. Másnap délben egy New York-i üzlet 10 000 példányt értékesített. Amikor a hype a csúcsra jutott, Észak-Amerikában másodpercenként tizenötöt adtak el belőle. Két éven belül 40 millió fogyott belőle – Magyarországon is megjelent a tamagocsiláz – mára az összes eladott példány meghaladta a 98 milliót,írta meg a Magyar Nemzet.

Ekkora felhajtást nem lehet simán megúszni: a társadalmi hatások sem maradtak el. Egyes iskolák betiltották, mert a gondozatlanul maradt, elhunyt tamagocsi feletti bánat annyira eluralkodott a gyerekeken, hogy orvoshoz kellett őket vinni. Angliában kisállat-temetőkben jelöltek ki sírhelyeket az elhunyt digitális háziállatoknak; a gyászoló gyerekek gyászbeszédeket tartottak pixeles barátaik felett. Japán üzletasszonyok lemondták a megbeszéléseket, hogy időben etethessék kicsi állatukat; egy nő balesetet okozott, mert a tamagocsi sírása elvonta a figyelmét az útról vezetés közben. Az Ig Nobel-díjat – amelyet azoknak az alkotóknak ítélnek oda, akik valami egyszerre nevetséges és elgondolkodtató dolgot hoztak létre, és amelyet valódi Nobel-díjasok adnak át a Harvardon – 1997-ben a játék alkotói kapták meg.

Most egy Starboy (csillagfiú?) nevű eszköz próbálja végrehajtani ugyanezt – érzékelőkkel, réz foglalatban, okosabban – és drágán. Daniel Kuntz X-bejegyzése szerint alkotása kulcstartó méretű digitális kisállat, amely kamerával, mikrofonnal, hőmérséklet-szenzorral és gyorsulásmérővel érzékeli a világot, és helyben, a kütyün futó AI-modellekkel dolgozza fel mindezeket.

A Starboy néhány olyan dolgot tud, amit más virtuális kisállatok nem. Említett érzékelőivel állítólag igen szórakoztató dolgokra képes: például megfázik, ha túl sokáig tartózkodik gazdájával odakinn – beépített haptikus motorjaival hatásosan tud dideregni. Ha nagyobb tömegben találja magát – túl sok zajt érzékel a mikrofonján keresztül –, akár szorongani is tud. Ha felrázzák, megszédül és dühös lesz. A lokálisan futó mesterséges intelligencia segítségével felismeri az emberi arcokat és a kézmozdulatokat.

Amennyiben ez nem lenne elég: fejlesztője szerint ötezer különböző szempár-kombinációja létezik, és így gyakorlatilag minden példány egyedi szemekkel és személyiséggel érkezik.

Amikor a csillagfiúk egymás közelébe kerülnek, Bluetooth-on keresztül kommunikálnak egymással. Ez a gyakorlatban egyszerűen azt jelenti, hogy amikor két Starboy közel kerül egymáshoz, az egyik átadja a másiknak a saját „személyiség-paramétereit” – például a szemszínét, viselkedési mintáit. És ha az egyikre érkezett szoftverfrissítés, azt is átpasszolja a másiknak, és a firmware úgy terjed, mint egy vírus. Nem kell hozzá számítógép, nem igényel telepítést a mobilra – csak közel kell vinni a kettőt.

Az egész „ökoszisztéma” ötlet lényege: a Starboyok egymást módosítják a való életben, egymástól tanulnak, frissítéseik is így terjednek, gazdáról gazdára.

Hogy ez prémium játékszer vagy a mesterségesintelligencia-mánia pillanatnyi csúcspontja – azt minden szülő döntse el maga: évtizedekkel ezelőtt a tamagocsi hasonlóan ellentmondásos érzelmeket keltett.
Azóta azonban nemcsak okossága, hanem az ára is alaposan fellendült: ára 249 dollárról (mai árfolyamon kb. 85 000 forint) indul; réz változata 439 dollárba (kb. 150 000 forint) kerül. Szeptemberi szállítással már előrendelhető.