Hogyan mozognak maguktól a Halál-völgy sziklái?

A világ egyik legkülönösebb természeti rejtélye egy kietlen sivatagi tómederben játszódik. A kaliforniai Death Valley National Park területén található kiszáradt meder, a Racetrack Playa évtizedeken át zavarba ejtette a tudósokat és az utazókat. Itt ugyanis kövek „vándorolnak” a sivatagban – látszólag teljesen maguktól.
A jelenség első pillantásra szinte hihetetlennek tűnik. A kiszáradt, repedezett tómeder felszínén különböző méretű sziklák hevernek, mögöttük pedig hosszú, kígyózó nyomok húzódnak a sárban. Egyes nyomok akár több tíz méter hosszúak is lehetnek, mintha valaki végighúzta volna a köveket a talajon. A környéken azonban nincs emberi vagy állati lábnyom, és sokáig senki sem látta, hogyan történik a mozgás.
A különös jelenséget már a 20. század elején megfigyelték a kutatók. A kövek tömege gyakran több tíz kilogramm, sőt néha a 300 kilogrammot is meghaladja, mégis képesek elmozdulni a tómeder sima felszínén. A furcsa nyomok láttán számos elmélet született. Egyesek erős szeleket gyanítottak, mások mágneses hatásokról beszéltek, de akadtak olyanok is, akik természetfeletti erőket vagy földönkívüli beavatkozást emlegettek.
A probléma az volt, hogy a kövek mozgását senki sem látta. A Racetrack Playa rendkívül elszigetelt hely, és a jelenség annyira ritkán történik, hogy évtizedeken keresztül nem sikerült közvetlenül megfigyelni.
A fordulat csak a 2010-es években következett be, amikor kutatók GPS-jeladókat szereltek néhány kőre, és kamerákat helyeztek el a tómeder környékén. A cél az volt, hogy végre kiderüljön, mi mozgatja a sziklákat. A megfigyelések során végül sikerült rögzíteni a jelenséget – és a magyarázat egyszerre volt meglepő és elegáns.
Kiderült, hogy a kövek mozgásához rendkívül ritka időjárási feltételek szükségesek. A téli esők időnként vékony vízréteget hagynak a tómeder felszínén. Az éjszakai hidegben ez a víz megfagy, és vékony jégréteg alakul ki. Amikor a nap felmelegíti a felszínt, a jég megreped, és nagy, lapos jégtáblákra törik.
Ha ekkor enyhe szél támad, ezek a jégtáblák lassan sodródni kezdenek a sekély vízben, és magukkal tolják a köveket. A mozgás rendkívül lassú: a kövek percenként csupán néhány centimétert haladnak. Mivel azonban a folyamat akár órákon keresztül is tarthat, a sziklák végül több métert is megtehetnek, miközben hosszú barázdát húznak a sárban.
A jelenség azért maradt ilyen sokáig rejtély, mert a szükséges körülmények ritkán alakulnak ki egyszerre. Kell hozzá egy vékony vízréteg, hideg éjszaka a jégképződéshez, majd enyhe szél, amely mozgásba hozza a jégtáblákat. Ez a kombináció évente csak néhány alkalommal fordul elő, ezért a kövek mozgása szinte mindig észrevétlen marad.
Bár a tudomány ma már meg tudja magyarázni a Racetrack Playa „vándorló köveinek” titkát, a jelenség még mindig lenyűgözi a látogatókat. A sivatagi tómeder felszínén húzódó hosszú, kanyargó nyomok látványa olyan, mintha a kövek valóban saját akaratukból indultak volna útnak.
A Halál-völgy egyik legkülönösebb természeti jelensége így egyszerre lett tudományos érdekesség és legendás látványosság – egy emlékeztető arra, hogy a természet néha a legmeglepőbb módon képes mozgatni még a legnehezebb dolgokat is.
asdasd
Fő prioritás a legmagasabb szintű műszaki és nukleáris biztonság fenntartása
Vélemény és vita
A rovatban megjelenő írások a szerzők saját véleményét tükrözik.