Húsz kilométeres láthatatlan ukrán csapda

Ebből sok szakértő azt a következtetést vonta le, helytelenül, hogy a tankkorszak, a harckocsik dominanciája véget ért.

Valójában nem a harckocsi lett sebezhetőbb. A nyílt mező lett halálosabb. Friss nemzetközi összefoglalók szerint az FPV drónok olcsók, gyorsan pótolhatók és a folyamatos jelenlétükkel elérik, hogy a nehézpáncélos ne manőverezzen szabadon.

Egy ukrán T–72-es tank parancsnoka arról beszélt, hogy sokszor már nem rohamra indulnak, hanem fedezett pozícióból, szinte álló helyzetből támogatják a gyalogságot. A páncélos így mozgó erőd helyett inkább tűzfészekké vált, amelyik csak akkor mozdul ki a rejtekéből, ha az elkerülhetetlenül muszáj, és akkor is csak pillanatokra mutatja meg magát.

A drón propellere itt válik igazán stratégiai tárggyá. Az a néhány ezer forintos alkatrész nem csupán járművet talál el, hanem időt is nyer. Időt az evakuáláshoz, időt a konvojok mozgásához, időt a megfelelő döntésekhez.

Egyes becslések szerint 2025-ben a veszteségek döntő része, akár 70–80 százaléka már drónok pusztító csapásaihoz köthető. Ez a szám a háború elején jóval alacsonyabb volt.

Az újfajta hadviselés következménye már kézzelfogható. A sebesültet nehezebb kihozni, az utánpótlást nehezebb teherautóval bevinni a harctérre, a javítást végző személyzetet is nehezebb eljuttatni a megsérült fegyverekhez.

A konvojok védelme ezért ma már nem csak a páncélzat vastagságáról szól. Friss hírek szerint Ukrajna több ezer kilométernyi frontközeli utat akar megvédeni drónellenes hálókkal, amelyek a rotorba akadva képesek megfogni a támadót.

Az ukrán vezetés tervei szerint 4 ezer kilométer frontközeli utat fednének le drónellenes hálóval 2026 végéig. Ez eddig naponta ötkilométer telepítését jelentette. Ezt az ütemet 20 kilométer telepítésére akarják felvinni. Plusz 1,6 milliárd hrivnya (kb. 37 millió amerikai dollár) keretet biztosítottak erre a hálóprogramra.

Ez a megoldás látványosan földhözragadt, mégis teljesen logikus, ugyanis a propeller a drón gyenge pontja.

Aki ezt a gyenge pontot elkapja, az időt is nyer. Nem minden veszély múlik el, de annyit mindenképpen elér a védekező haderő, hogy a járművek elérjék a következő fedezéket, a katonák eljussanak a következő árokig, a felmentő erők a következő helyszínre.

Magyar szemmel a tanulság akkor érthető igazán, ha egy konvoj mozgását mondjuk az Alföld nyílt terepén képzeljük el. Hosszú, egyenes utak, kevés természetes takarás, sok kilométer nyílt terület.

Ilyen terepen a drónok nem csak fegyverek, hanem egyben légtérzárként is működnek. A drónhadviselés során nem egy darab, komplex feladatokat is ellátni képes fegyverzetet képzeljünk el. Különböző rétegekre van szükség. Kell a felderítéshez, hogy ne érje meglepetés. Zavarásra és megtévesztésre, hogy ne legyen tiszta kép. A fizikai védelem is elengedhetetlen, ezért kellenek hálók és tetők, hogy legyen esély a túlélésre. Továbbá szükséges füst és gyors útvonalváltás, hogy ne legyen követhető a mozgás. És fegyelem, mert a drón nem a bátorságot méri, hanem a hibát keresi.

A történet végén a műanyag propeller újra csak tárgy egy egyszerű eszköz lesz. Ha hálóba akad, már nem árthat senkinek és semminek. Ha eléri a kitűzött célt, füstté válik.

A front pedig már nem ott kezdődik, ahol a lövészárok, hanem ott, ahol először hallatszik az a vékony, idegesítő zúgás. A tankkorszak nem zárult le, csak fedezékbe költözött át. A háború térképe pedig egy apró alkatrész köré rendeződött, amelyiknek a semmi mással nem összetéveszthető hangját ma már túl sokan felismerik.

Források: Financial Times, Institute for the Study of War