Rapper komédia az életközépi válságról

Az alapélmény, a vidékiség negatív oldala, a sárbaragadtság érzése több, mint száz éves magyar irodalmi téma, tehát mi is jól ismerjük, és ma is aktuális lehet, habár sok minden változott Móricz és Ady óta, sőt az utóbbi években is.

De úgy is bele lehet ragadni a sárba, hogy valaki nem is vidéken él. Toni  (Anton Fatoni Schneider) jó régen elhagyta a maga sáros kisvárosát, Kackelt, és Berlinbe költözött, hogy rapperként meghódítsa a világot. Már negyven éves elmúlt, de még mindig pizzasütő segédként dolgozik Pipo nevű rapperbarátjánál. Eljárogat a freestyle rendezvényekre, rappel is, jól is fogadják tőle, de ennyi. 

Egy szép estén azonban beállít a második legnagyobb lemezcég, a Cuti Heart menedzsernője (Taneshia Abt) a rap-estre, és sláger-írókra vadászik. Tonit nézi ki magának, már éppen tárgyalnak, amikor jön egy telefon, és kiderül: Toni anyja meghalt, azonnal haza kell utaznia a temetésre.

De ez még csak kezdet. Kiderül, hogy Toninak van a szülővárosában egy 13 éves fia, és vannak még különféle mulasztásai és kötelezettségei, és értetlen családtagjai. Vagyis széles hullámokban rászakad az életközépi válság, miközben még nem ért el semmit, de pont itt lenne a nagy lehetőség, ha nem akarnák erőnek erejével visszahúzni a szerettei.

És persze az ő konokságukat nem lehet annyival elintézni, hogy miért nem hagyják szegényt Tonit, hogy megírja végre azt a slágert, amit majd rongyosra játszanak a rádióadók,mivel ha megkapja a szerződést,akkor bekerül a nagy húsdarálóba. Folyton turnézni fog, és tönkremennek az emberi kapcsolatai. Toni e két malomkő közt őrlődik, hol ide, hol oda cibálják, míg végül döntésre jut…

Nagyon vicces és olykor nagyon szomorú küzdelemnek vagyunk a tanúi. Szokatlan, a való életből merített, de karikaturisztikusan elrajzolt figurák vívják ezt a küzdelmet. Toni húga, Nancy, a rendőrnő, aki a saját családtagjait is megbünteti, ha mulasztáson kapja őket, Johnny, ( Dimitrij Schaad) aki fiatalabb Toninál és Nancynél (Jördis Triebel), de mint az édesanyjuk özvegye, igyekszik az apjukként szeretni őket, ragaszkodik ehhez a szerepkörhöz, és erre a két nagy melák rá is szorul. Más kérdés, hogy mostohaapu, aki egy fejjel alacsonyabb a gyerekeinél, rendszerint hiányos öltözetben adja elő megható szövegeit a családi szeretetről.

A sorozatban csupa páncél nélküli férfit látunk, akik folyton meghatódnak, folyton a szívükre hallgatnak, sokszor önzetlenek, megbocsátóak, de nem gondolunk arra, hogy emiatt ők gyengék vagy nevetségesek lennének, a sorozat humora inkább egyfajta kiterjesztett öniróniából fakad. Az alkotók fájdalmas történetei jelennek meg a humor és a bőségesen felvállalt nevetségesség köntösében. A csípős humorból kijut a politikusoknak, az orvosoknak, rendőröknek, a zenei ipar képviselőinek és persze a rappereknek, de még a Netflixnek is. Nevetünk a hétköznapok hervasztó prózaiságán is, azon, amit nem tud megszépíteni, felemelni a képzelet.