Berekfürdő

A Berekfürdő környékén folytatott régészeti kutatások eredményei arról tudósítanak, hogy ez a hely már a honfoglalás idején lakott település volt. A tatárok elől a hozzánk menekülő kunokat IV.Béla királyunk 1240-ben a mai Nagy- és Kiskunság vidékére telepítette, szolgálataikért a kunok szabadságot kaptak. Ez azt jelentette, hogy a kunok csak saját kapitányaiknak tartoztak engedelmességgel, kizárólag a nádor bíráskodhatott felettük.

Ami a Nagykunság berekfürdői részének eseményeit illeti, egészen a 20. század első feléig alig történt valami. 1920-ban öt tanya állt itt, harmincöt lakossal. A változások a geológiai kutatások beindulásával kezdődtek, nagy olajkincset sejtettek a mélyben. Pávai Vajna Ferenc főgeológus vezetésével 1925-ben kutatófúrások kezdődtek. A munkálatok 1928-ban vezettek sikerre. Igaz, nem olaj, hanem, mint később kiderült, rendkívül jó minőségű forró gyógyvíz tört a felszínre. Ennek erejét jelzi, hogy a vízkitörés magassága először negyven, majd hetven, végül a száz métert is elérte. Gyorsan elvégezték a víz vizsgálatát, megállapították, hogy igen sok ásványi anyagot hordoz, van benne kalcium, magnézium, kén, jód és bróm. A hatalmas mennyiségű forró víz rövid idő alatt két holdas tavat hozott létre. Erre az első strandfürdőt Mándoki Imre építette. Már a kitörés évében famedencét szerkesztett a vízre, amelyet rengeteg ember keresett fel a környékről. Érdekesség, hogy a vendégeket egy sajátos menetrend szerinti járat vitte Berekbe: egy kiselejtezett autóbusz elé két lovat fogtak. 1930-ban a második kút fúrása is eredményt hozott, 800 méterről 55 fokos víz tört a felszínre. Megépítették a használt víz elvezetését szolgáló 12 km hosszú csatornát és az első vasbeton medencét. Ezt két részre osztották: az egyikben 42, a másikban 30 fokos víz várta a fürdőzőket. Rohamosan fejlődött és épült az üdülőtelep, elkészült a kádas fürdőház, a vendéglő és a cukrászda. 1934-ben a gyógytó mellett 48 üdülőtelket adtak el, és megnyílt egy 20 szobás szálloda. A gyógyvízről szóló szakvélemény minden várakozást felülmúlt: „a mért abszolút értékek alapján, mivel a maradék anyagok nagyobb töménységen, mennyiségben fordulnak elő benne, a bereki gyógyvíz értékesebbnek tekinthető mind a szoboszlói, mind a debreceni hévíznél.”

A fejlődés egyre nagyobb méreteket öltött, rengeteg villa, hat kisebb szálloda, több tucat vendégszoba várta a gyógyulni vágyókat. Az ipar is megvetette itt a lábát, 1940-ben üveggyárat építettek Berekfürdőn. Egy évvel később újabb, nagyméretű beton medencével növelték a fürdő befogadó képességét. A berekfürdői strandot az 1960-as évek elején korszerűsítették, ez nem csak a már meglévők kijavítását jelentette, hanem új medencéket is létrehoztak. A strandon és az üdülőtelepen nagy parkosítás kezdődött. A Karcaghoz tartozó üdülőtelep egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, azonban hiába épült egyre több és több magánnyaraló, a közeli kunmadarasi szovjet repülőtér és katonai bázis erősen gátolta, sőt meg is akasztotta a fejlődést. Az óriási területen elhelyezett, 16 ezer megszálló katonát befogadó létesítmény közelében nem nagyon lehetett szabadon mozogni. És akkor még nem is beszéltünk a hatalmas harci gépek le és felszállását kísérő zajról. Mindezek ellenére 1974-ben a bereki vizet elismert gyógyvízzé nyilvánították. Oroszok ide vagy oda, Berekfürdő hivatalosan is gyógyfürdővé vált. Felépült a fedett termálfürdő, számtalan egészségügyi szolgáltatással, élelmiszer áruházat és új éttermet is emeltek. A rendszerváltozás után – a megszállók távoztával – az 1992 óta önálló Berekfürdő előtt új lehetőségek nyíltak.