Kiderült, mit tesz velünk a magány

A magányosság érzése nem csupán kellemetlen, de egyre inkább közegészségügyi problémának számít. Kutatások szerint ugyanis összefüggésbe hozható a rosszabb egészségi állapottal és a korai elhalálozás kockázatával, miközben előfordulása világszerte növekszik. Egy amerikai vizsgálat szerint a magányosság aránya az idősebb, 60 év feletti korosztályban igen magas, akár a 43 százalékot is elérheti.

Egyre több kutatás vizsgálja, hogy a magány milyen szerepet játszhat a demencia, az Alzheimer-kór és más hasonló betegségek kialakulásában. Bár a korábbi eredmények nem voltak minden esetben egyértelműek, egy nagy, hosszú távú amerikai kohorszvizsgálat újabb bizonyítékokat talált arra, hogy van összefüggés a társas elszigeteltség és a kognitív hanyatlás között.

A kutatók több mint 2300, a vizsgálat kezdetén demenciamentes felnőtt adatait elemezték. A résztvevők átlagéletkora 73 év volt. A magányt egy standardizált pszichológiai skála segítségével mérték: azokat tekintették magányosnak, akik az előző héten legalább három napon át érezték magukat magányosnak. A résztvevőket tíz éven keresztül követték nyomon, miközben rendszeres neurológiai és neuropszichológiai vizsgálatokkal figyelték a kognitív képességek változását, valamint képalkotó vizsgálatokkal (MRI) ellenőrizték az agytérfogatot, a hippokampusz méretét és az agyi érkárosodás jeleit.

A tízéves követési időszak alatt a résztvevők 14 százalékánál alakult ki demencia. A magányosnak minősített csoportban azonban jóval nagyobb arányban jelent meg a betegség, körükben 22 százalékos előfordulási arányt mértek. A kutatók megállapították, hogy a magány 54 százalékkal növeli a demencia kialakulásának kockázatát. A hatás különösen erős volt a 80 év alatti, genetikai szempontból alacsonyabb kockázatúnak számító személyeknél: azoknál, akik nem hordozták az Alzheimer-kórhoz köthető génváltozatot, a magány háromszorosára növelte a demencia kialakulásának esélyét.

Az említett tanulmány tehát bizonyítékot talált arra, hogy az időskori magány összefügg a demencia későbbi – akár 10 éven belüli – kialakulásával. Bár az még nem tisztázott, hogy a magány a demencia oka vagy korai tünete, esetleg mindkettő, az eredmények arra utalnak, hogy a társas elszigeteltség már a klinikai tünetek megjelenése előtt is jelentős hatással lehet az agy működésére és szerkezetére.

Mivel a magány potenciálisan csökkenthető – például közösségi élményekkel és a társas kapcsolatok erősítésével –, a kutatók szerint ez fontos közegészségügyi cél lehet a megelőzésben. A társas kapcsolatok fenntartása ugyanis nemcsak a mentális jóllét, hanem az agyi egészség szempontjából is kulcsfontosságú lehet – olvasható a házipatika oldalán.