Egy egyszerű mozdulatsor, ami 50 felett is mozgékonnyá teszi

Beszűkült csípő, merev derék, gyengülő törzsizmok – és egyre romló mozgékonyság, most azonban meglepő, mégis pofonegyszerű megoldásról beszélnek a gyógytornászok.

Rachel Prusynski, az American Physical Therapy Association szóvivője szerint a földre való hasra fekvés gyakorlatilag az egész napos ülés ellentéte. Amikor ülünk, a csípőhorpasz izmaink folyamatosan rövidült helyzetben vannak. Ez idővel: csípőmerevséget, derékfájást, testtartási problémákat okozhat. Magyarul: ha egész nap ülünk, a testünk „bezár”. A földre fekvés segít „kinyitni”, ezzel pedig sokat tehetünk a mozgékonyságunk megtartásáért, írja a Huffington Post alapján az origo.hu.

A hason fekvés megnyújtja a csípőhajlítókat, és olyan helyzetbe hozza a derekat és a csípőt, amit a nap során egyébként szinte soha nem veszünk fel – magyarázza a szakértő.

Meglepő, de ez az egyik legjobb dolog, amit tehetünk a mozgékonyságért

Jennifer Kostik-Johnson, a West Virginia University Health System gyógytornásza szerint a földre le- és feljutás szinte az egész testet megdolgoztatja.

Ehhez szükség van:

boka- és csípőmozgékonyságra,
csípőerőre, törzsizom-aktivációra,
valamint arra, hogy a saját testsúlyunkat a gravitáció ellenében mozgassuk.

Ha nehezen megy a le- vagy felkelés, az figyelmeztető jel lehet arra, hogy a mobilitás már romlóban van. Idősebb korban különösen fontos készség a földről való felállás.

Ha valaki elesik, kulcsfontosságú, hogy képes legyen önállóan felállni – hangsúlyozza Kostik-Johnson.

Bár a szakemberek sokat dolgoznak esésmegelőzésen, a balesetek így is megtörténnek. Aki gyakorolja a le- és feljutást, nagyobb eséllyel tudja megoldani a helyzetet segítség nélkül.

Van egy fontos szabály

A szakértők szerint nem maga a földön fekvés a csodaszer, hanem a testhelyzetek váltogatása.

Nincs rossz testtartás. A legjobb testtartás a következő testtartás – fogalmaz Prusynski.

Ez azt jelenti, hogy ne üljünk egész nap, de ne is feküdjünk órákig mozdulatlanul, váltogassuk az ülést, állást, mozgást. A valódi probléma ugyanis a mozdulatlanság.

Kiknek kell különösen óvatosnak lenniük?

Nem mindenkinek ajánlott azonnal „lehasalni” a nappali közepén.

Szakemberrel érdemes konzultálni, ha:

korábban volt esés,
mobilitási problémák állnak fenn,
térdízületi kopás van jelen,
keringési gondok jelentkeznek a lábakban.

Ha valaki rég nem feküdt a földön, érdemes lassan mozogni, kapaszkodót (kanapé, szék) biztosítani, lehetőleg valaki jelenlétében gyakorolni.

Miért gyengül a törzsünk az ülés miatt?

Sokan hátradőlve, háttámlával ülnek. Ez kényelmes – de a törzsizmok ilyenkor alig dolgoznak. Hosszú távon ez gyengüléshez vezethet, ami instabilitást és fájdalmat okozhat. A földön való mozgás – leülés, felállás, hason fekvés – aktiválja a mélyizmokat, amelyek a stabilitásért felelnek.

A szakértők szerint tehát nem extrém edzésre van szükség, hanem egy egyszerű, gyerekkorunkból ismerős mozdulatra: időnként le kell menni a földre – és fel is kell tudni állni onnan. Ha ezt biztonságosan meg tudja tenni, már tett valamit azért, hogy idősebb korában is mozgékonyabb, stabilabb és önállóbb maradjon.

Az ülő életmód eddig nem ismert, ijesztő hatását fedezték fel

Bár a sok ülés kényelmesnek és praktikusnak tűnhet, egy friss kutatás szerint idősebb felnőtteknél az agy zsugorodását és kognitív problémák kialakulását idézheti elő. Az ülő életmód még rendszeres testmozgás mellett is káros lehet az agyra.

Döbbenetes dolog derült ki a hosszú ideig tartó ülésről

Nemcsak a hátunknak árt, de jelentősen növeli a szívelégtelenség és a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát. A hosszan tartó ülés még azoknál is ilyen hatásokat váltott ki, akik rendszeresen járnak edzőterembe.