II. Ulászló magyar király 570 éve született

A második Jagelló-házi magyar uralkodó Krakkóban jött a világra IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet (Albert magyar és cseh király lánya) elsőszülött fiaként. Tizenöt éves volt, amikor Podjebrád György utódaként a cseh rendek királyukká választották, a trónért legfőbb vetélytársa Hunyadi Mátyás volt. A két uralkodó elhúzódó háborúskodás után, 1479-ben szentesítette a status quót, s kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét.

A vaskézzel uralkodó Mátyás 1490-ben törvényes örökös nélkül halt meg. Ő maga törvénytelen fiát, Corvin Jánost jelölte ki utódának, de az apjánál sokkal tehetségtelenebb herceg Kinizsi Páltól elszenvedett veresége után már nem tarthatott igényt a trónra. A koronát Ulászlón kívül még Miksa német király, a későbbi német-római császár és Ulászló öccse, János későbbi lengyel király is szerette volna megszerezni, a magyar nagyurak közülük az Árpád-házzal távoli rokonságban álló Ulászlót választották. Legfőképpen azért, mert már okkal remélhették, hogy „üstökét szilárdan markukban tarthatják”, s az új királynak koronázási hitlevelében meg is kellett ígérnie, hogy visszaállítja a nemesség szabadságát.

Ulászló jó szándékú, de határozatlan, uralkodásra alkalmatlan király volt. Cseh alattvalói a nem túl tiszteletteljes „Ökör” néven emlegették, ott ragadt rá a Dobzse melléknév is, ami lengyelül azt jelenti: jól van. A király ugyanis állítólag minden felvetésre ezzel válaszolt, s mindig azzal értett egyet, akivel utoljára beszélt. Koronázása után székhelyét Budára tette át, de az ügyeket helyette és nevében a királyi tanács intézte.

Ulászlónak 1491-ben Miksa javára le kellett mondania a Mátyás által meghódított ausztriai területekről, de ez volt a legkisebb gondja. A Mátyás által bevezetett adók eltörlése után a kincstár üresen kongott, az egykor rettegett fekete sereget szélnek eresztették, az országot megbénította a nagyurak marakodása. A király a legenda szerint annyira szegény volt, hogy nemegyszer a budai pecsenyesütőktől vette ebédjét, egy kettévágott cipóba tett sült húst – innen eredne a lacipecsenye és a lacikonyha kifejezés. Jellemző „teljesítményére”, hogy az 1505. évi rákosi országgyűlés úgy határozott, hogy ha Ulászló nem hagy hátra fiúörököst, halála után „igazi, tiszta született magyar” királyt választanak.

Uralkodása alatt a törökkel nem kellett hadakoznia, de a török ellen meghirdetett keresztes háborúból nőtt ki 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkelés. Ennek kegyetlen leverése után született meg az évszázadokig a magyar jogszokás alapjául szolgáló Werbőczy-féle Hármaskönyv és fogadták el azokat a törvényeket, amelyek évszázadokra visszavetették a magyar társadalom fejlődését.

A király háromszor nősült, de mindhárom feleségét elvesztette, a harmadikat 1506-ban, fiának születése után. Az addig vidám uralkodó búskomorrá vált, s több szélütést is szenvedett. II. Ulászló két héttel hatvanadik születésnapja után, 1516. március 13-án halt meg Buda várában. A trónon akkor tízéves fia, a középkori magyar állam bukását hozó 1526-os mohácsi csatában elesett II. Lajos követte. Az 1515-ben a Habsburgokkal kötött házassági szerződés értelmében Lajos I. Miksa császár unokáját, Máriát vette feleségül, II. Ulászló tizenkét éves lánya, Anna pedig Miksa unokájához, Ferdinándhoz ment feleségül – a Habsburgok a Jagelló-dinasztia kihalása után erre alapozták igényüket a magyar trónra.