Indulhat a visszaszámlálás?

Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültség 2026 februárjának végére új szakaszba lépett. Miközben Washingtonban egyre nyíltabban mérlegelik a katonai opciókat, a háttérben politikai és stratégiai számítások határozzák meg, ki és mikor lépjen először – közölte a Politico. A Fehér Házhoz közel álló források szerint az adminisztráció egy része úgy látja, kedvezőbb lenne, ha Izrael indítaná el az első csapást Irán ellen.

A jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump vezető tanácsadói közül többen úgy vélik: az amerikai közvélemény könnyebben elfogadna egy Irán elleni katonai fellépést, ha azt közvetlen támadás előzné meg az Egyesült Államok vagy valamely szövetségese ellen. 

A számítás alapja az, hogy bár a republikánus szavazók körében erős az iráni kormánnyal szembeni elutasítás, a közvélemény-kutatások szerint az amerikai társadalom nem támogatna jelentős amerikai veszteségekkel járó háborút.

Az izraeli kormányfő, Benjámín Netanjáhú a közelmúltban Washingtonban egyeztetett az iráni nukleáris program, a ballisztikusrakéta-fejlesztések és a térségben működő, Teherán által támogatott fegyveres csoportok ügyében. Izrael régóta az iráni katonai infrastruktúra megelőző gyengítését szorgalmazza.

A legvalószínűbb forgatókönyv ugyanakkor nem egy egyoldalú izraeli akció, hanem egy összehangolt amerikai–izraeli művelet lehet. Ez jelentősen növelné a katonai hatékonyságot, ugyanakkor a konfliktus eszkalációjának kockázatát is.

A Közel-Keleten jelenleg az egyik legnagyobb amerikai haderő-összevonás zajlik a 2003-as iraki invázió óta. Az Indiai-óceán térségében állomásozik a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó, miközben a USS Gerald R. Ford vezette kötelék is a térség felé tart. A két hordozócsoport együttesen több ezer katonát és mintegy 150 repülőgépet képes mozgósítani.

Az amerikai döntéshozók előtt több forgatókönyv is szerepel. Az egyik egy korlátozott, célzott csapás az iráni nukleáris létesítmények és rakéta-infrastruktúra ellen, ami nyomásgyakorlásként szolgálhatna egy új megállapodás kikényszerítésére. Egy ennél átfogóbb, akár „rezsimváltás-léptékű” művelet azonban már jelentős válaszcsapást válthatna ki.

Irán a szakértők szerint aszimmetrikus eszközökkel reagálna: 

• rakétatámadásokkal amerikai támaszpontok ellen, 
• tengeri műveletekkel a Hormuzi-szoros térségében, 
• illetve regionális szövetségesein keresztül. 

További kockázatot jelent az amerikai lőszerraktárak kimerülése. A Pentagonban attól tartanak, hogy egy elhúzódó közel-keleti konfliktus csökkentheti az Egyesült Államok mozgásterét a csendes-óceáni térségben, különösen Tajvan esetleges védelme kapcsán.

A geopolitikai képletet tovább bonyolítja, hogy Irán párhuzamosan igyekszik megerősíteni védelmi és csapásmérő képességeit. A Reuters információi szerint Teherán közel áll egy megállapodáshoz a China Aerospace Science and Industry Corporation vállalattal CM–302 típusú, mintegy 290 kilométer hatótávolságú, szuperszonikus hajóelhárító rakéták beszerzéséről.

Ezek a fegyverek alacsony repülési magasságuk és nagy sebességük miatt nehezen elfoghatók, és komoly fenyegetést jelentenének a térségben állomásozó amerikai hadihajókra.

Washingtonban az iráni nukleáris program újraindításának gyanúja is napirenden van. A kongresszusi meghallgatásokon republikánus képviselők arra hivatkoztak, hogy Teherán ismét megpróbálhatja beszerezni a szükséges berendezéseket. Irán hivatalos álláspontja változatlan:

• a program békés célokat szolgál, 
• tudományos és egészségügyi felhasználásra.

A döntéshozatalban így három fő tényező ütközik: a katonai realitás, a geopolitikai erőegyensúly és a belpolitikai kockázat. Egy izraeli első csapás csökkentheti Washington politikai felelősségét, ugyanakkor kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki Teherán részéről, és újabb nagyhatalmi ütközőzónává teheti a Közel-Keletet – írta meg a vg.hu.