Közeleg a tavasz, sorra landolnak a gólyák

Idén először február 21-én láttak hazatérő fehér (Ciconia ciconia) gólyát Kiskunhalason. Ez a dátum igen közel van a korábbi években megfigyeltekhez, hiszen tavaly február 26-án, 2024-ben pedig február 20-án szúrtak ki a madarakat hazánkban. E madarak vonulók, a telet Afrika trópusi területein töltik - ám ennek ellenére esztendőről-esztendőre akad pár példány, amelyik úgy dönt, ő bizony nem szedi elő az utazóbőröndjét és kihúzza valami szélvédettebb helyen a rideg téli hónapokat.

A vidéki lakosságnak az efféle renitens egyedek nem számítanak újdonságnak, hiszen az ilyen, immár „tömegesebbnek" titulálható események 2004-től ismertek. A maradókat nem kell félteni, maximum akkor szükséges közbeavatkozni, ha az adott jószág legyengül. Akkor viszont lehetőség szerint sürgősen lépni kell, mert élelem híján egyik sem bírja sokáig.

Visszakanyarodva a tavasz hírnökeire, a kiskunhalasin túl a Bács-Kiskun vármegyei Akasztóra is érkezett egy küldöttség február 22-én - ami rögvest okot is ad egy kis polemizálásra, ugyanis sokak szerint az utóbbit látták előbb s az előbbit utóbb. A dolog persze egyre megy, mert a legjobb választ az adhatná, aki a határon lefekszik a fűbe és elkezdi a szokott útvonalat távcsővel vizslatni.

A fehér gólyák visszatérése amúgy esztendők óta sokfelé szó szerint közösségi esemény. Rengeteg helységben szabatosan jegyzik, mikor landolt az első, s mikor távozott az utolsó madár, s ebből messzemenő következtetéseket igyekeznek levonni az időjárásra nézve. Az pedig már a XXI. század újdonsága, hogy seregnyi fészket figyel on-line kamera, így a kíváncsiak szó szerint élőben követhetik egy-egy pár életét, családi eseményeit.

Meg kell jegyezni, a gólya ésszel élő jószág, aki az energiatakarékosságból is példát tud mutatni nekünk. Ugyanis ha nem muszáj, nem csapkod feleslegesen a szárnyával, hanem a magasban elhúzó meleg áramlatok hátán, mintegy „hajókázva"  tér vissza Európába. Hazai állománya stabilnak mondható, de mindenképpen védelemre szorul.