Felfújták a haderőt - de nem tiszta, ki kerül a lufiba

Európában ma Varsó költi a legtöbb pénzt saját hadereje fejlesztésére. Tankok, páncélozott kerekes járművek, önjáró lövegek, ötödik generációs repülőgépek, digitális rádiók és drónok erdeje került pár esztendő alatt a lengyel haderő kelléktárába. Az arzenál elképesztő, ugyanakkor kérdés, ki kezeli majd a sok új eszközt, illetve az is megkerülhetetlen, meddig lehet nyújtózkodni s lesz-e forrás négy-öt év múlva a kollekció fönntartására?

Irigylésre méltó állapotba került a lengyel haderő. Aki csak egy kicsit is követi az arrafelé zajló folyamatokat, csak kapkodja a fejét – s ez nem is nagy csuda, hiszen alig múlik el hónap a nélkül, hogy Varsó ne jelentett volna be valamilyen új fegyverbeszerzést. Hol Dél-Koreával kötnek üzletet, hol az Egyesült Államokkal, s őszintén megmondva van is miből szórni a pénzt, hiszen a (2024-es 35 milliárd dolláros) GDP csaknem öt százalékát fordítják e célra arrafelé.

A nagy költekezés egyértelmű magyarázata az Oroszországtól való zsigeri és mélyen a múltban gyökeredző félelem. Ugyanakkor a szint még így is sokakat zavar, olyannyira, hogy komoly belpolitikai feszültségeket okoz annak nagysága. A probléma érzékeltetésére talán a „legideálisabb” állatorvosi lovat az F-35-ös vadászgépek beszerzése kínálja.

A kiszemelt harminckét darab, a Lockheed Martin által gyártott és kétség híján ultramodern eszköz 4,6 milliárd dollárba – azaz a mai árfolyamon számolva 1.481 milliárd forintba kerül. (A miheztartás végett érdemes ide iktatni, a Magyar Honvédség 2025-ös költségvetése 1939,4 milliárd forintot tett ki, tehát ez a projekt még a gazdagabb lengyeleknél sem egy filléres tétel.)

Mielőtt azonban valaki – úgymond – lesajnálná a saját, Gripenekkel fölszerelt légierőnket, nem árt tudni, az F-35-ök teljes élettartama alatti fenntartási és üzemeltetési kiadásai bizony messze meghaladják a beszerzési árat. Azaz a varsói HM eléggé súlyos terhet rakott a jövő generációinak vállára – s akkor arról még egy szót sem ejtettünk, hogy az érintett repülőgép folyamatos és biztonságos működtetése az Egyesült Államoknak is sűrűn okoz mindenféle problémát. Figyelmeztető jel lehet a lengyeleknek, hogy a washingtoni számvevőszék 2024-es jelentése szerint a helyi F–35-ös flotta fenntartása 2088-ig több mint kétezer milliárd dollárba kerül majd.

Ez akkora összeg, hogy valójában nincs értelme átszámolni a hazai fizetőeszközre.

Az érem másik – „hazai” olvasatú – fele pedig az, hogy így Varsó ármádiája időközben a harmadik legnagyobb létszámú NATO hadseregévé vált az Egyesült Államok és Törökország után.

Az elemzők ugyanakkor rendre fölhívják a figyelmet arra, hogy a költekezést nem lehet a végtelenségig fokozni. A Donald Trump által szorgalmazott öt százalékos küszöb némi fejvakargatással és trükközéssel persze elérhető, de hosszú távon olyan terheket ró majd az államra, melyeket – így a kritikusok – jobb végig sem gondolni. Arról nem is szólva, hogy az eszközbeszerzés önmagában nem oldja meg a problémákat, ember is kell majd a vasra. S az elemzők arra is utalnak, hogy e téren is komoly kihívásokra kell majd számítani.