Fontos jelzés lehet a végtagzsibbadás

A zsibbadás bárhol megjelenthet, de leginkább a végtagokban – az ujjakban, kézben, karokban, lábakban – érezhető. A végtagzsibbadás az esetek egy részében ártalmatlan, az érintett terület megmozgatásával, tornáztatásával hamarosan el is múlik, azonban különféle betegségek jele is lehet.

A zsibbadás gyakran olyan érzés, mintha a bőrt sok apró tűvel szurkálnák vagy hangyák szaladgálnának a bőr alatt. Az enyhe, elsősorban felkelés vagy rossz testtartás után jelentkező tünetet – amit az érintett területen lévő idegek összenyomása okoz – meg kell különböztetni az állandó, szűnni nem akaró zsibbadástól.

A zsibbadás érinthet kis területet (pl. az ujjak végét), de előfordul, hogy kiterjed az egész végtagra.

A zsibbadásnak két összetevője van:

• hipesztézia (érzéscsökkenés, érzéketlenség) – csökken a hideg-, meleg-, fájdalomérzet;

• dizesztézia (kóros fájdalomérzet) – valamelyik területen plusz érzés jelentkezik (szúró, fájó, hangyamászásérzés).

Az ok nélkül kialakuló zsibbadás komoly betegség jele is lehet, ezért nem lehet elhanyagolni.

Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha végtagja hosszú ideje tartó zsibbadását nem a testtartása okozza, és a zsibbadás mellett az alábbi tünetek is megjelennek:

• végtagok gyengesége vagy bénulása;
• szédülés;
• beszéd nehézsége, elmosódott beszéd;
• hirtelen kialakuló, erőteljes fejfájás;
• látászavar;
• izomgörcsök;
• bőrkiütések;
• járásnál erősödő zsibbadás;
• gyakoribb vizelés, inkontinencia.

Abban az esetben is fontos az orvos felkeresése, ha a közelmúltban megsérült, különösen, ha a trauma a hátát, nyakát vagy a fejét érte.

A zsibbadás okának kiderítése és a kezelés mielőbbi elkezdése azért fontos, mert a súlyosabb megbetegedések gyakran csak részlegesen gyógyíthatók.

A végtagzsibbadás gyakori panasz, és számos ok miatt kialakulhat. A hátterében valamilyen idegrendszeri eltérés áll, melynek kiváltó oka lehet szervi, idegrendszeri vagy pszichés probléma, illetve olyan alapbetegségek, amelyek elsődlegesen nem is az idegrendszert érintik.

Idegkárosodást okozhatnak egyes gyógyszerek, köztük a kemoterápiás szerek, valamint a túl sok alkohol vagy nikotin is, illetve akár rovarcsípés is.

A végtagok zsibbadását az alábbi állapotok, kórfolyamatok is előidézhetik:

• daganat, porckorongsérv, hegszövet;
• cukorbetegség;
• krónikus vesebetegség;
• stroke vagy mini-stroke (TIA);
• daganat vagy tályog az agyban;
• sclerosis multiplex, Guillain-Barré-szindróma;
• alagútszindrómák;
• migrén;
• bizonyos vitaminok és ásványi anyagok kóros hiánya a szervezetben (B₁₂-vitamin, kálium, kalcium, nátrium);
• fertőzés;
• pajzsmirigy-rendellenesség;
• emésztőszervi megbetegedés (a felszívódás zavara miatt);
• vegyi anyagok: arzén, ólom, higany.

A végtagzsibbadást többféle megbetegedés okozhatja, ezért kivizsgálásának módja is több tényezőtől függ: a beteg életkorától, korábbi és meglévő betegségeitől, a szedett gyógyszerektől, a zsibbadás mellett jelentkező egyéb tünetektől, a közelmúltban történt esetleges sérülésektől. A diagnózis felállítása érdekében fontos a zsibbadásérzés pontos megfogalmazása, hogy könnyebben felismerhetők legyenek a kiváltó okok.

A kivizsgálás a háziorvosnál kezdődik, aki az egyszerűbb esetekben meg is találja a panasz okát. Bonyolultabb esetekben kérhet vérvizsgálatot, vagy ideggyógyászati szakvizsgálatra utalhatja a beteget.

A kezelés módja is mindig a zsibbadás okától függ, hiszen nem magát a zsibbadást, hanem a hátterében álló betegséget kell kezelni. A kezelést rendszerint neurológus (ideggyógyász) szakorvos végzi, aki feltárja a lehetséges okokat, és szükség esetén – különösen a hosszú távú idegproblémák esetén – gyógyszeres kezelést alkalmaz. Ha a végtagzsibbadásnak mozgásszervi okai vannak, a terápiás munkába gyógytornász is bekapcsolódik.

Ha a zsibbadás mögött nem áll betegség, a panasz megszüntethető az érintett testrész mozgatásával, tornáztatásával.

A zsibbadt végtag véráramlását javítja a masszírozás, segíthet néhány terápia, például a masszázs vagy akupunktúra.

Ha a zsibbadást vitaminhiány okozza, a kezelőorvos tud tanácsot adni az étrendkiegészítők szedésére.