A Pompeii fürdők vize mocskos volt

A római fürdőkultúra ma is az ókori testápolás és mérnöki művészet megtestesítője.

A Johannes Gutenberg-Universität Mainz kutatói által végzett új tanulmány azonban kevésbé idilli képet fest a Pompeji első nyilvános fürdőiről. Az úgynevezett köztársasági termák, amelyeket körülbelül 130 és 30 között használtak, sokkal kevésbé voltak vonzóak, mint eddig feltételezték.

A vizsgálat középpontjában a termák medencéiből származó mészkőlerakódások álltak. Ezek a kalcium-karbonátból álló lerakódások kémiai információkat őriznek a vízről, amelyből keletkeztek. A benne lévő szénizotópok elemzése utalásokat szolgáltatott a szerves szennyeződések mértékére.

Nincs friss víz a pompeji fürdőkben

Ezek elsősorban mikrobiális aktivitásból, valamint emberi maradványokból, például izzadságból, bőrzsírokból, vizeletből és fürdőolajokból származnak. A későbbi császárkorral ellentétben Pompeji ebben az időben még nem rendelkezett vízvezeték-rendszerrel, és így folyamatosan rendelkezésre álló friss vízzel sem.

Ehelyett a víz kútból és ciszternákból származott, és egyetlen, rabszolgák által működtetett emelőszerkezet segítségével jutott el a fürdőkbe. Gyakori vízcsere technikailag nem volt lehetséges - írja a focus.de.

A modern módszerek megkönnyítik Pompeji kutatását

A pompeii régészeti kutatások folyamatosan új betekintést nyújtanak az ókori város mindennapi életébe. A modern ásatási technikák még a legkisebb nyomokat is láthatóvá teszik. Így a régészek rekonstruálhatják a társadalmi struktúrákat, az életmódot és a utolsó pillanatokat egy közel 2000 éve konzervált városban.