A meleg víz alulról olvasztja az Antarktiszt

A Kelet-angliai Egyetem tudósai elsőként vizsgálták részletesen ezt a folyamatot úgy, hogy a Boaty McBoatface nevű autonóm víz alatti járművet az Amundsen-tenger Dotson-jégselfje alá küldték. Az összegyűjtött adatok azt mutatták, hogy a meleg sós víz nem mindig emelkedik fel a jég felszínére, hanem gyakran vízszintesen mozog, és addig tartja vissza a hőt, amíg el nem ér egy kritikus pontot – a talajvonalat –, ahol a gleccser elveszíti a kapcsolatot a tengerfenékkel, és elkezd lebegni.

Pontosan ezen a vonalon koncentrálódik a legpusztítóbb hatás. A folyamatos hőbeáramlás a tövében lévő jég megolvadását okozza, ami a gleccser visszahúzódását idézheti elő, felgyorsítva az óceánba való süllyedését, és ennek következtében a globális tengerszint emelkedését.

A tanulmány egy váratlan részletet tárt fel: nem az áramlatok sebessége, hanem a víz alatti domborzat alakja játszik kulcsszerepet a melegvíz eloszlásában. A meredek tengerfenék lejtői, különösen a talapzat keleti részén, irányítják a hőáramokat a leghatékonyabban a gleccser sebezhető területeire.

Ezek az egyedülálló, összesen 74 órán át tartó terepi mérések értékes alapadatbázissá váltak. A jövőbeli jégolvadást és tengerszint-emelkedést előrejelző klímamodellek mostantól nem feltételezésekre, hanem a közvetlenül a jég alatt végzett tényleges megfigyelésekre támaszkodhatnak.

A gleccserek alatti rejtett üregekben keringő hő megértése fontos az Antarktiszon zajló változások pontosabb hosszú távú előrejelzéséhez.