Európa a kihalás szélén?

Európa történelmi népességzuhanás küszöbén áll: az EU jövőre eléri demográfiai csúcsát, majd a 14. századi pestisjárvány óta először tartós visszaesés indulhat – írta meg a Mandiner. 

A kontinens kormányai pánikszerűen keresik a receptet arra, hogyan lehetne visszafordítani a születésszám csökkenését – ám a jelek szerint még a legbőkezűbb állami programok is csak mérsékelt eredményeket hoznak. 

Skandináviától Olaszországig stratégiai bizottságok, adókedvezmények, bónuszok és ideológiai kampányok igyekeznek ösztönözni a gyermekvállalást, míg Emmanuel Macron „demográfiai újrafegyverzést” sürget. 

A Trump-adminisztráció is beállt a trend mögé, és már létre is hozta az újszülötteknek szánt 1000 dolláros életkezdési alapot.

A legambiciózusabb európai modell azonban továbbra is Magyarországé, ahol a kormány 5 százaléknyi GDP-t költ családpolitikára – többet, mint amennyit az Egyesült Államok fordít védelemre. 

A kedvezményes hitelek, az adómentesség, a CSOK-támogatások és a nagyszülői GYED sokáig sikeresnek tűntek: 2010 után emelkedett a termékenységi ráta, csökkent a gyermekszegénység, nőtt a házasságkötések száma. 

Ám 2021 után a trend megfordult, és a magyar ráta 2024-re csökkent. A kutatók szerint lehet, hogy a programok csak előre hozták a már tervezett születéseket – de nem teremtettek tartós növekedést.

Európa-szerte egyre később vállalnak gyermeket, és egyre többen döntenek a gyermektelenség mellett. A fiatal generációk sokszor a globalizált bizonytalanságra, a karrier és a család közötti feszültségre, illetve a társadalom által sugallt önmegvalósítási mintákra hivatkoznak. 

A demográfusok arra figyelmeztetnek: a fogyó népesség nemcsak munkaerőhiányt okoz majd, hanem súlyosan megrendíti a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát is.

Miközben egyesek szerint a népességcsökkenés természetes velejárója a modernitásnak, mások szerint Európa gazdasági jövője forog kockán. 

A Washington Postnak nyilatkozó szakértők közül sokan úgy vélik: a kontinens előtt nem pusztán demográfiai, hanem civilizációs kihívás áll. 

A kérdés végül az lesz a kontinensnek: létre tud-e hozni olyan társadalmi környezetet, ahol nemcsak megszületnek a gyerekek – hanem ahol felnőve maradni is érdemes?