Hogyan támadta Magyarországot a brüsszeli korrupciós botrány kulcsfigurája

Ursula von der Leyen a generációjának legsúlyosabb kihívásával néz szembe az Európai Unió korrupciós ügyeinek terén – írja a Politico. A lap szerint a bizottsági elnöknek „meg kell találnia a módját”, hogy kimaradjon az EU Külügyi Szolgálatát (EEAS) érintő korrupciós botrányból, amely még Von der Leyen első mandátumára nyúlik vissza.

Federica Mogherini, az Európai Unió korábbi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (2014–2019) tipikus példája annak a brüsszeli elitnek, amely elszakadt a kontinens népeinek valós érzületeitől. Olasz baloldali háttérből érkezve Mogherini karrierje során következetesen képviselte az EU föderalista, szuverenitás-ellenes vonalát, amely különösen a Magyarországgal szembeni konfliktusaiban vált nyilvánvalóvá, emlékeztet a Mandiner.

Mogherini 1973. június 16-án született Rómában. 15 évesen csatlakozott az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetséghez. Politikai tudományokból szerzett diplomát a római La Sapienza Egyetemen. Karrierje villámgyorsan ívelt felfelé:

• 2008-ban már az olasz parlament tagja lett a Demokratikus Párt (PD) színeiben, ahol a külügyi és védelmi bizottságokban dolgozott. Részt vett NATO- és Európa Tanács-delegációk munkájában, miközben a fejlesztési együttműködés interparlamentáris csoportját koordinálta.
• 2014 februárjában Matteo Renzi miniszterelnök külügyminiszterré nevezte ki. 

Nem töltötte be sokáig ezt a posztot: még ugyanebben az évben az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjévé választották, és ezt a tisztséget 2019-ig viselte. 2020 szeptemberében a brugge-i College of Europe rektorává választották, ahol az EU jövőjét formáló diplomatákat képzik. 2022-től az EU Diplomataképző Akadémia igazgatója is.

Mogherini legnagyobb konfliktusa Magyarországgal a 2015-ös migrációs válság kezelése körül zajlott. Miközben a magyar kormány a határok védelmét és a népakarat tiszteletben tartását helyezte előtérbe, Mogherini mereven ragaszkodott a kötelező kvótarendszerhez, amely – Magyarország szerint – megsértette volna az ország szuverén jogát saját határai védelmére.

Külpolitikájában egyértelműen megjelent a baloldali kettős mérce: míg a magyar kormányt folyamatosan bírálta a „demokratikus normák védelme” ürügyén, sokkal engedékenyebb volt az általa „progresszívnak” tartott kormányokkal szemben.

Mogherini aktívan támogatta a Sargentini-jelentést és a 2018-ban elindított 7. cikkely szerinti eljárást.

2017-ben az Európai Parlamentben egyetértett azzal hogy, Magyarországon és Lengyelországban aláássák a demokratikus intézmények függetlenségét, ami súlyos kockázatot jelent az EU alapértékeire. Úgy vélte, az Európai Unió nem nézheti tétlenül, ahogy a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a polgári társadalom terét szűkítik. Mint mondta, ez nem csak nemzeti ügy, hanem az egész Unió egységét fenyegeti, továbbá, hogy az Európai Uniónak minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve a Szerződés 7. cikkét – fel kell használnia a jogállamiság védelmére.

Ez vezetett az 7. cikkely szerinti eljárás 2018-as elindításához. Mogherini például többször hangsúlyozta: „nem lehet uniós pénzt kapni jogállamiság nélkül”. A jogállamisági feltételességi mechanizmus alapján ma Brüsszel az uniós források visszatartásával zsarolja Magyarországot.

Mogherini számára a nemzeti államok – különösen a konzervatív kormányzásúak – akadályt jelentettek az „egyre szorosabb unió” víziójának megvalósításában. Magyarország határozott nemzeti érdekvédelme, a keresztény gyökerek megőrzése és a tradicionális értékek védelme mind ellenállásként jelent meg Mogherini föderalista terveiben.

Ahogy a migrációs válság idején fogalmazott, szerinte, ha a tagországok nemzeti megoldásokat keresnek, az csak rosszabbítani fog a helyzeten. 

Összességében Federica Mogherini a brüsszeli bürokrácia egyik jelképévé vált, aki a nemzetek szuverenitásának korlátozását és a globalista ideológia terjesztését szolgálta, miközben figyelmen kívül hagyta a hétköznapi európaiak érdekeit és aggályait. A legutóbbi korrupciós botrány is sok európai szemében éppen hogy erősíti „a korrupt brüsszeli bürokrata” képét.