A tudósok egy 50 000 éves bölényből főztek pörköltet

Blue Babe bölény kétszer élt. Először 50 000 évvel ezelőtt a sztyeppei bölény vándorolt a jégkorszakban Alaszkában, amíg egy oroszlán le nem vadászta. Második élete évezredekkel később kezdődött, amikor a tudósok felfedezték tökéletesen megőrzött testét az alaszkai permafrosztból, ahol az ősi idők óta fagyva feküdt.

A rendkívül jól megőrzött bölényt először aranybányászok fedezték fel 1979-ben, és ritka leletként adták át a tudósoknak, mivel ez az egyetlen ismert példa a permafrosztból visszanyert pleisztocén bölényre. Ennek ellenére ez nem akadályozta meg a gasztronómiailag kíváncsi kutatókat abban, hogy elkészítsenek egy adag pleisztocén korszak bölénynyakpörköltjét.

A szokatlan vacsora Dale Guthrie paleontológus alaszkai otthonában zajlott. A bölény kollagénjének kezdeti elemzése azt mutatta, hogy a maradványok körülbelül 36 000 évesek, de a modernebb vizsgálatok ezt 50 000 évre változtatták.

A Blue Babe halála után a pleisztocén mirelitté való gyors átalakulása azt jelentette, hogy izomszövete a zsírral és csontvelővel rendelkező marhahúshoz hasonlóan megmaradt. A kutatócsoport úgy döntött, hogy az előttük járó orosz tudósok nyomdokaiba lép, és az eredmények egy kis részét beépíti egy esti vacsorába.

„Hogy megünnepeljük Eirik Granqvist [a preparátor] munkáját a Blue Babe-vel, bölénypörkölt vacsorát rendeztünk neki és Bjorn Kurtennek, aki vendégelőadást tartott...” – írta Guthrie az eseményről, számol  be az IFLScience. „A múmia nyakának egy kis részét kockára vágták, és egy edényben húslevesben és zöldségekben párolták.”

„Blue Babe-t ettünk vacsorára. A hús jól érlelt volt, de még mindig kissé kemény, és erős pleisztocén aromát adott a pörköltnek, de ott senki sem merte volna kihagyni.”

Az oroszlán támadás bizonyítékát találták Blue Babe nyakában, ahol fogtöredékek maradtak, de ahol levágták a bölény nyaki izmait, ott a szövet nagyon gyorsan megfagyott, és így – még 50 000 évvel később is – amikor felolvadt, egészen friss volt.

„Amikor felolvadt, összetéveszthetetlen marhahús aromát árasztott, nem kellemetlenül keveredett a föld halvány szagával, amelyben megtalálták, egy kis gombával” - írta Guthrie. „Körülbelül egy tucatnyian gyűltünk össze... 1984. április 6-á.

”Az íze finom volt, és egyikünk sem szenvedett semmilyen káros hatást az étkezéstől.„