Klasszikus mesterek a színház vonzásában

A 2025/26-os évadban is folytatódik a Gaudeamus bérlet, amely évek óta kiemelkedő művészi élményekkel várja a közönséget. Az idei évad első koncertjét október 5-én, vasárnap este 18 órakor tartják a Zeneakadémia Nagytermében, „Klasszikus mesterek a színház vonzásában” címmel, a „Mester & MesterTársai” tematikus sorozat keretében.

A hangversenyen a bécsi klasszika két ikonikus alakja, Wolfgang Amadeus Mozart és Joseph Haydn színpadi ihletettségű művein keresztül tárul fel a 18. század zenei színházának világa. A koncert szólistái a nemzetközileg elismert szoprán, Kolonits Klára, valamint a fiatal generáció egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze, Berecz Mihály. A zenekart Záborszky Kálmán vezényli.

Furfangos szolga, álruhás apród, nagyotmondó madarász –  ki ne ismerné e meseszereplőket? A 18. században az egész estés, vidám operák vonzották a nagyközönséget, és a zeneszerzőket is izgalmas feladat elé állították: komponistaként ne pusztán az egyes karakterek megrajzolására törekedjenek, hanem minden zenei eszközzel a cselekmény drámai folyamatát szolgálják. A bécsi klasszika mestereit is vonzotta a műfaj: Mozartnak már a színházi közeg is elég volt ahhoz, hogy önkívületi állapotba kerüljön.

Az Esterházy hercegek udvari kappelmeistere, Haydn hasonlóan rajongott a vokális műfajokért, és I. „Pompakedvelő” Miklós kívánságára 1766-tól ideje nagy részét operák írásával töltötte. S jóllehet, ma már nem elsősorban operakomponistákként tartjuk számon a bécsi mestereket, színpadi zenéjük hatása tisztán hangszeres műveikben is tetten érhető. Mozart 1774-ben keletkezett A-dúr szimfóniája e tekintetben valóságos mérföldkő, tételei már-már jelenetekké elevenednek. A nyitótétel intim kamarazenei hangját, szerelmi áriákhoz hasonló lírai Andante dallamok követik, majd a szokatlanul lassú, néhol baljós Finale tétel zárja. Haydn kései zongoraversenye ugyancsak színpadi hatásokról tanúskodik:  a D-dúr concerto élénk nyitótétele a szólista és zenekar változatos párbeszédére épül s a Finálét a cigányprímások bravúrjait utánzó „style hongrois” teszi igazán képszerűvé. De hogyan is ismerhetnénk meg jobban a két zeneszerző világát, mint színpadi ihletettségű műveiken keresztül?

A Szöktetés a szerájból nyitánya egzotikus hangszerelésével első taktusaitól az opera miliőjét jeleníti meg a színgazdag török zenével, míg a koncertáriákban Mozart és Haydn a szöveg rezdüléseit követik hűen, plasztikusan kifejezve Berenice jelenetének zaklatottságát és a “Misera dove son…” szoprán áriájának gyötrődését, s a „Ch'io mi scordi di te?… ”  elfeledéstől való félelmét a mindent elsöprő szerelemig.