Ezért nem lehet befejezni az európai országokra káros ukrajnai háborút
Egyre világosabb, hogy Brüsszel valójában azon dolgozik, hogy az ukrajnai háború még véletlenül se érjen véget
- 2025.09.15. - 07:07
Egyre világosabb, hogy Brüsszel – a közvéleménynek szánt kijelentései ellenére – valójában azon dolgozik, hogy az ukrajnai háború még véletlenül se érjen véget. Bármilyen nehéz is kimondani: mindent megtesznek annak érdekében, hogy a harcok ne csituljanak. Az okokat sokáig gazdasági haszonszerzésben látták: például az ukrán vagyon, a termőföld egy részének megszerzésében vagy a nyugat-európai nagyvállalatok piacszerzési törekvéseiben.
Mostanra azonban Brüsszel indítékai megváltoztak. A háború gazdaságilag rendkívül hátrányos Európának, nem beszélve arról, hogy Ukrajna támogatása horribilis összegeket emészt fel. Néhány példa a súlyos uniós veszteségekre:
Az Oroszország elleni szankciók miatt drasztikusan emelkedtek az energiaárak; a gáz 30 százalékkal többe kerül, mint a háború előtt. Németország, amely a kontinens legnagyobb gazdaságával rendelkezi, költségvetési megszorításokra kényszerült. Franciaország az IMF-től készül pénzügyi segítséget kérni. Körülbelül négymillió ukrán menekült érkezett Nyugat-Európába, akiknek ellátása eddig több mint 10 milliárd euróba került. Több országot sújt a turizmus visszaesése, illetve az olcsó, de gyenge minőségű ukrán mezőgazdasági termékek uniós értékesítése. Az Ukrajna újjáépítéséből remélt haszon egyelőre a távoli jövő homályába vész.
Akkor miért akarja az EU mindenáron folytatni a háborút, ha az gazdaságilag pusztító?
Azért, mert a háború lezárása után az EU még annyira sem lenne jelentős tényező, mint most. A harcok folytatásában érdekelt tagállamok vezetői jelenleg még odaülhetnek Donald Trump lába elé az Ovális Irodában, elmondhatják véleményüket, jóllehet mindenki tudja, hogy a végső szót az Egyesült Államok és Oroszország mondja ki. Formailag úgy tűnik, mintha az EU álláspontja még számítana, valójában azonban kiüresedett, színpadias politikai jelenetekről van szó. Ez a szerepjáték azonban még mindig elegendő ahhoz, hogy a közvélemény előtt legitimálja a brüsszeli vezetőket.
Ez egy geopolitikai játszma, amelynek célja elhitetni, hogy az EU még mindig a nagyhatalmi politika része. Ugyanakkor egzisztenciális kérdéssé vált, hogy elrejtsék az Unió súlytalanná válását. Ha a háború véget érne, a brüsszeli vezetőknek számot kellene adniuk arról, miért költöttek eurómilliárdokat Ukrajnára.
Carl Jung, az analitikus pszichológia megalapítója szerint a manipuláció legfőbb eszköze a félelemkeltés.
Az EU vezetői is ezzel élnek: azt hangoztatják, hogy Ukrajna csak akkor fejezheti be a háborút, ha visszaszerzi az Oroszország által elfoglalt területeket – beleértve a Krím-félszigetet is. Emellett biztonsági garanciákat is kell kapnia, ami burkoltan azt jelenti, hogy nyugati csapatok állomásozhatnak a területén, különben Oroszország megtámadja Európát. Romániában, Lengyelországban és Finnországban máris háborús hisztéria uralkodik, a félelem pedig egyre erősebb.
Ezek a feltételek azonban elfogadhatatlanok Moszkva számára. Zelenszkij legutóbbi nyilatkozatában is kivitelezhetetlen elvárásokat fogalmazott meg: Nem fogok oroszokkal találkozni. Csak egy orosszal fogok találkozni, Putyinnal. De csak akkor, ha közös tervünk van Trumppal és Európával.
Akkor leülünk Putyinnal, és véget vetünk a háborúnak. Csak ebben az esetben vagyok kész találkozni vele.
Nem véletlenül figyelmeztetett Trump csapata is: Európa és Zelenszkij szándékosan szabotálja a konkrét tárgyalásokat. Tűzszünet esetén az ukrán elnök biztosan megbukna, és távoznia kellene a hatalomból. De nemcsak neki, hanem az EU vezetőinek is.
Ez a politika vezetett oda, hogy Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette: Az Oroszországnak adandó területi engedmények „csapdát” jelentenek. Csakhogy ezt a csapdát valójában Brüsszel állította fel. Moszkva viszont nem lépett bele, mert ragaszkodik a megszerzett régiók megtartásához.
Aligha lehetne jobban leírni a helyzetet, mint ahogy Konstantinos Bogdanos görög politikus fogalmazott a Brussels Signal weboldalon: Merz úgy viselkedik, mint egy tankhadosztály-parancsnok, aki Sztálingrád felé nyomul. Macron pedig ragaszkodik ahhoz, hogy eljátssza Napóleon szerepét. Az összes terület visszaszerzéséhez való ragaszkodásuk figyelmen kívül hagyja, hogy Oroszország Ukrajna területének 18 százalékát ellenőrzi.
Ez a keményvonalas álláspont pedig szándékosan elakasztja a tárgyalásokat.
Vélemény és vita
A rovatban megjelenő írások a szerzők saját véleményét tükrözik.