Egy 2500 éves, rejtélyes anyagot tartalmazó kancsót találtak Olaszországban

A maradványok elemzéséhez a tudósok összehasonlították azokat Görögországból és Olaszországból származó friss és hőkezelt modern méz- és méhkaptár-mintákkal. 

„Az ősi maradványok nem csupán az emberek által elfogyasztott vagy az isteneknek áldozott ételek nyomai – összetett kémiai ökoszisztémák. Tanulmányozásuk feltárja, hogyan változtak ezek az anyagok az idők során, megnyitva az utat a jövőbeli kutatások előtt az ősi mikrobiális aktivitás és annak lehetséges alkalmazásai terén” – magyarázza a tanulmány szerzője, Luciana da Costa Carvalho.

Megjegyzendő, hogy a méz összetételét, beleértve a fehérjéit is, a környezeti tényezők befolyásolják. Bár a friss méz többnyire hexózcukrokból, vízből és fehérjékből áll, idővel természetes módon lebomlik. 

„Ez a bomlás, különösen magas hőmérsékleten, a méz sötétedéséhez, a cukrok más vegyületekké történő lebomlásához és a savasság növekedéséhez vezet. Az ősi maradványok kémiai összetétele nagyon hasonló volt a modern méhviaszhoz és mézhez” – hangsúlyozta az anyag.

A méz azonban a hosszú tárolási idő miatt savasabb volt. 

„A csapat lebomlott cukor és réz kombinációját találta azokon a helyeken, ahol az anyag közvetlenül érintkezett a bronz tartállyal. Ez arra utal, hogy a maradványban lévő cukrok idővel reakcióba léptek a fémmel. Ráadásul a maradvány nagyobb koncentrációban tartalmazott hexózcukrokat – egy olyan cukorfajtát, amely jellemzően a mézben található –, mint a modern méhviasz” – tette hozzá a kiadvány.