Valóságos csoda: nyolc szerzetes túlélte a hirosimai támadást

1945-ben, amikor Hirosimára ledobták az atombombát, a város szívében élő szerzetesközösség csodával határos módon túlélte a robbanást. Templomuk a robbanást követően is szinte sértetlenül állt, miközben körülöttük minden romba dőlt. 

Nyolcvan éve, 1945. augusztus 6-án, reggel 08:15-kor felrobbant egy több százezres japán nagyváros, Hirosima felett az Enola Gay nevű B-29-es bombázóból kioldott, Little Boy nevű, nukleáris töltetű bomba. Mintegy 70–80 ezren azonnal meghaltak, majd újabb 70 ezer ember vesztette életét rövid időn belül, borzalmas kínok között. Ez a támadás, valamint az Egyesült Államok által három nappal később a Nagaszaki városa ellen végrehajtott második atomtámadás véget vetett a második világháborúnak, mivel a japán katonai vezetők felismerték, hogy nincs esélyük a győzelemre.

Az augusztus 6-ai pusztítás közepette, a robbanás epicentrumától nagyjából egy kilométerre, nyolc jezsuita misszionárius – akik egy plébánián tartózkodtak – túlélte a katasztrófát - írja a hirado.hu.

Tudósok és orvosok évtizedeken át próbálták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, a szerzetesek azonban egyszerű választ adtak a történtekre: a napi rózsafüzér és a Szűzanyába vetett hit volt az ő védelmük.

A megmenekült papok közül négy név szerint ismert: Hugo Lassalle atya, Wilhelm Kleinsorge atya, Hubert Schiffer atya és Hubert Cieslik atya felfoghatatlan módon csak könnyebb sérüléseket szenvedtek a betört ablakoktól, még csak halláskárosodást sem szenvedtek. Plébániatemplomuk ablakai ugyan megsemmisültek, maga az épület nem omlott össze.

Stephen Rinehart, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának elismert szakértője szerint a jezsuiták túlélése Hirosimában tudományosan szinte megmagyarázhatatlan. A robbanás középpontjától számított egy kilométeren belül olyan extrém hőmérséklet és nyomás uralkodott, hogy minden épületnek teljesen el kellett volna pusztulnia – még akkor is, ha nem közvetlenül a tűzgömbben álltak. Az ott mért forróság és a robbanáshullám ereje alapján a templom, amelyben a jezsuiták tartózkodtak, semmiképp sem maradhatott volna állva.

A szerzetesek nemcsak hogy túlélték a robbanást, de semmiféle káros sugárfertőzés sem érte őket. Az elkövetkező évek során 200 orvosi vizsgálat sem mutatott ki náluk semmilyen káros következményt, ami teljesen megdöbbentette az orvosi szakértőket.

Schiffer atya – aki mindössze 30 éves volt amikor a bomba Hirosimára hullott – 31 évvel később, 1976-ban, a philadelphiai Eucharisztikus Kongresszuson mesélte el történetét. A hívek előtt elmondta, hogy azon a reggelen misézett, majd a rendház konyhájában reggelizett. Élénken emlékezett arra, hogy éppen felvágott egy grapefruitot amikor hirtelen vakító fény villant fel. Először azt hitte, talán a közeli kikötőben történt egy robbanás.

Így írta le az élményt: „Hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, mintha egyetlen mennydörgő csapás lett volna. Egy láthatatlan erő kiemelt a székből, átdobott a levegőn, megrázott, ütött-vágott, és úgy pörgetett, mint egy őszi falevelet a szélvihar.”