Egyre gyakoribb ez a rendkívül ritka rákfajta

Az orvosok komoly figyelmeztetést adtak ki, mivel egy potenciálisan halálos kimenetelű, ritka rákos megbetegedés esetei továbbra is emelkednek az 50 év alattiak körében. 

A rák, sajnos, túl gyakori és hihetetlenül kegyetlen betegség, mivel látszólag bármikor és bármilyen korban lecsaphat, a tüneteket pedig gyakran nehéz felismerni, amíg potenciálisan túl késő nem lesz.

Annak ellenére, hogy az elmúlt években hatalmas technológiai és orvosi fejlődésen ment keresztül a kutatás, és számos áttörést fedeztek fel, rendszeresen diagnosztizálnak embereknél halálos betegséget.

És most a betegség egy rendkívül ritka formája – a vakbélrák – egyre gyakoribb, a tanulmányok szerint az arányok az 50 év alattiak körében az elmúlt két évtizedben 200 százalékkal emelkedtek.

A vakbélrák a vakbél nyálkahártyáját alkotó sejtekből nő ki. Ezek a sejtek segítenek egy kocsonyás anyag, a mucin előállításában. A mucin védi a gyomor, a belek és a vakbél nyálkahártyáját.

A legtöbb hámrétegből származó vakbélrák mucin felhalmozódásához vezethet, ami a vakbél megrepedését okozhatja.

Ez egy szörnyű állapothoz, az úgynevezett pseudomyxoma peritoneihez, vagy PMP-hez is vezethet, aminek következtében egy brit nőnél lesújtó diagnózist állapítottak meg, és tizenhárom szervét eltávolították.

A vakbélrák talán legaggasztóbb aspektusa, hogy a tünetek gyakran nem jelennek meg a rák kezdetén, és ahogy a daganat növekszik, a betegség könnyen tévesen diagnosztizálható ételmérgezésként vagy vakbélgyulladásként.

A Nemzeti Rákkutató Intézet szerint a tünetek közé tartozhat a puffadás vagy a hasméret növekedése, a hasi duzzanat, a hányinger és hányás, valamint a teltségérzet, amely közvetlenül az étkezés megkezdése után jelentkezik.

A kutatók szerint a közelmúltbeli növekedés ellenére a rák ezen fajtája továbbra is rendkívül ritka, az Egyesült Államokban évente mindössze körülbelül 3000 esetet diagnosztizálnak.

Bár nincs sok ellentmondásos eset, a vakbélrák prognózisa meglehetősen biztató, az esetek 67-97 százaléka a diagnózis felállítása után öt évnél tovább él.

A betegség kezelése valószínűleg magában foglalná a vakbél eltávolítására irányuló műtétet vagy kemoterápiát, ha a rák a has más részeire is átterjedt, számol be a ladbible.com.

A kutatók nem tudták pontosan megállapítani, hogy miért nőnek a számok, azon kívül, hogy az emberek most olyan környezeti expozícióknak vannak kitéve, amelyeket az idősebb generációk nem tapasztaltak.

A jelentésben ezt írták: „A születési kohorszhatás a környezeti expozíciók populációbeli eltolódásainak felel meg, amelyek növelhetik a kockázatot a középfelnőttkorba lépő generációk számára.”

„A tanulmányunkban megfigyelt trendek részben azzal magyarázhatók, hogy az elmúlt évtizedben egyre inkább felismerték, hogy a vakbélrák biológiailag elkülönülő rosszindulatú daganat a vastagbél adenokarcinómáitól.

„A vastagbél- és végbélrák jól ismert kockázati tényezői, beleértve a korai életszakaszban szerzett tapasztalatokat, a környezeti expozíciókat, az antropometriai és életmódbeli tényezőket (például az elhízást, az étrendet, az alkoholt és a dohányzást), valamint ezen tényezők és a genetikai jellemzők közötti kölcsönhatás is hozzájárulhatnak a vakbélrák kialakulásához.”