Csapvíz vagy ásványvíz?

Nem minden víz egyforma: Németországban öt hivatalos víztípust engedélyeznek ivóvízként. Uwe Knop táplálkozási szakértő elmagyarázta a különbségeket és azok jelentőségét az egészségre nézve.

Minden italboltban tucatnyi márkájú és fajtájú vizet találunk, számos palackos és dobozos változatban – könnyű elveszíteni a fonalat. Különösen azért, mert ezeket a vizeket különböző, állam által meghatározott kategóriákba sorolják. Az alábbiakban megismerheti a Németországban emberi fogyasztásra használt öt víztípus közötti különbségeket: ivóvíz, ásványvíz, forrásvíz, asztali víz és gyógyvíz.

A csapvízminőséget az ivóvízrendelet szabályozza. Ez számos kémiai, fizikai és mikrobiológiai paraméterre vonatkozóan határértékeket szab meg annak biztosítása érdekében, hogy az egész életen át biztonságosan fogyasztható legyen. Az ivóvíz általában talajvízből, felszíni vízből vagy forrásvízből származik, amelyet ennek megfelelően kezelnek.

Az ivóvíz általában csak kis mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz. A hangsúly a tisztaságán és azon van, hogy alkalmas legyen napi folyadékszükségletet kielégítő italként fogyasztani. Az ásványianyag-tartalom régiónként és vízműtől függően változhat, de általában nem olyan magas, mint az ásványvízben.

Az ásványvíznek bizonyos kritériumoknak kell megfelelnie az ásvány- és asztali vízrendelet (MTWVO) szerint:

1. Szennyeződéstől védett föld alatti vízforrásokból kell származnia.
2. Eredeti tisztaságúnak kell lennie.
3. Természetes ásványianyag-tartalommal kell rendelkeznie, amely megkülönbözteti az ivóvíztől. Az ásványi anyagokra nincsenek rögzített minimumértékek, de a fajlagos összetételnek állandónak kell lennie.
4. A forrásnál palackozzák, és hivatalosan el kell ismertetni.

Az ásványvizet a különféle ásványi anyagok és nyomelemek (pl. kalcium, magnézium, nátrium, szulfát, bikarbonát) természetes tartalma jellemzi. A pontos összetétel a forrástól függően nagymértékben változik, ezért eltérő táplálkozási előnyöket kínálhat. Például egyes vizek kalciumban, mások magnéziumban gazdagok.

Kiválóan alkalmas napi italként és az ásványianyag-szükséglet fedezésére. A választék hasznos lehet az egyes ásványi anyagok iránti egyéni igényektől függően.

A forrásvíz föld alatti vízforrásokból származik, és közvetlenül a forrásból nyerik ki. Természetesen tisztának kell lennie, és csak néhány kezelési eljáráson kell átesnie. A forrásvízre vonatkozó követelményeket az ásványvíz- és asztali vízrendelet (MTVO) szabályozza, de általában kevésbé szigorúak, mint az ásványvízre vonatkozó követelmények, különösen az ásványianyag-tartalom tekintetében. Nem kell hivatalosan elismertetni.

A forrásvíz ásványianyag-tartalma általában alacsonyabb és kevésbé állandó, mint az ásványvizeké. Az összetétel nagyon eltérő lehet.

Italként alkalmas, de kevesebb ásványi anyagot tartalmaz, mint az ásványvíz.

Az asztali víz nem természetes termék a szó szoros értelmében. Általában ivóvízből vagy természetes ásványvízből készül, amelyhez más anyagokat is adhatnak, például természetes ásványvizet, sókat vagy szén-dioxidot. A pontos összetétel nincs olyan szigorúan szabályozva, mint a természetes vizek esetében. Az MTVO szabályozza a követelményeket.

Az asztali víz tápértéke nagymértékben függ az összetételétől. Tartalmazhat ásványi anyagokat, de nem kell, hogy legyenek.

Italként fogyasztható, az ásványianyag-ellátáshoz való hozzájárulás változó.

Az asztali víz iható és ezért olcsó – a gyártók ezért szeretik „exkluzív luxuscikkekkel” reklámozni, hogy nemes képet keltsenek a finom palackokban, amelyekért a fogyasztók sok pénzt költenek. Ne tévedjünk, mert még a „rossz víz királyai és királynői” sem sokkal többek általában a csapvíznél.

A gyógyvíz különleges státusszal rendelkezik, mivel a gyógyszertörvény értelmében nem élelmiszer, hanem gyógyszer. Ehhez a Szövetségi Gyógyszer- és Orvostechnikai Eszközök Intézetének (BfArM) jóváhagyása szükséges. Ez az engedély csak akkor adható meg, ha a gyógyvíz hatékonyságát tudományosan bizonyították, például bizonyos betegségek enyhítésére vagy gyógyítására. A forráshelyen rendelkeznie kell a specifikus tulajdonságokkal (pl. bizonyos ásványi anyagok vagy nyomelemek magas koncentrációja).

A gyógyvizekre jellemző, hogy bizonyos ásványi anyagokban és nyomelemekben különösen magas a tartalom, amelyekről azt mondják, hogy egészségjavító vagy terápiás hatásúak – írja a Focus.

Összefoglalva,

1. Az ivóvíz az alapvető ital, és a lehető legnagyobb tisztaságúnak kell lennie.
2. Az ásványvíz nemcsak folyadékot, hanem természetes ásványi anyagokat is biztosít.
3. A forrásvíz természetesen tiszta, de általában kevesebb ásványi anyagot tartalmaz, mint az ásványvíz.
4. Az asztali víz vegyes termék, összetétele változó, és általában magas áron értékesítik.
5. A gyógyvíz egy olyan gyógyhatású termék, amelynek különleges összetétele miatt bizonyított terápiás hatása van.