Ételek, amik növelik a rák kockázatát

A tojás, a tofu, a magolajok és a diófélék olyan esszenciális omega-6 zsírsavakat tartalmaznak, amelyeket a szervezet nem képes saját maga előállítani. Az omega-6 zsírsavak és az omega-3 zsírsavak egyensúlyának fenntartása létfontosságú az agy fejlődéséhez, a csontok egészségéhez, az anyagcsere szabályozásához és más létfontosságú testi folyamatokhoz. Nem ezek az ételek tartalmaznak rákkeltő anyagokat – írja a Life.

A szervezetnek csak kis mennyiségben van szüksége ezekre a szívbarát zsírsavakra, ezért az orvosok azt javasolják, hogy több omega-3-at fogyasszunk lazac és más olajos halak, valamint diófélék formájában. Az omega-6-ok azonban általában a főzéshez, a feldolgozott élelmiszerekhez és a gyorséttermi ételekhez használt növényi olajok formájában jelennek meg, amelyből sokan túl nagy mennyiséget fogyasztanak, ráadásul napi szinten.

A nyugati étrend tele van a linolsav nevű omega-6 zsírsavval, amely összefüggésbe hozható a gyulladással és a rák növekedésével. A Weill Cornell Medicine kutatói úgy vélik, hogy ez segítheti a rákos sejtek növekedését és szaporodását. A laboratóriumban a kutatók szándékosan mellráksejteket adtak egereknek, és az egyik csoportot sáfránymagolajjal etették, amely magas linolsavtartalmú. A nyugati típusú étrend veszélyeit bizonyítja, hogy az olajjal etetett egerek daganatai gyorsabban nőttek, mint a placebocsoporté, amely nem fogyasztott linolsavat.

Kutatásuk során kiderült, hogy a linolsav képes aktiválni az mTORC1-et – a sejtek „irányítóközpontját”, amely eldönti, hogy növekedjenek, osztódjanak vagy fehérjéket termeljenek. Az agresszív mellrákban a felesleges linolsav túlstimulálja az mTORC1-et, és ezzel elősegíti a tumor növekedését. Dr. John Blenis, a tanulmány vezető szerzője, a Weill Cornell Medicine rákkutatója elmondta: 

„Most már tudjuk, hogy a linolsav nagyon specifikus módon táplálja a rákos sejtek növekedését. Ez a felfedezés segít tisztázni a táplálékzsírok és a rák közötti kapcsolatot, és fényt derít arra, hogyan lehet személyre szabott módon meghatározni, hogy mely betegek számára lehetnek a leghasznosabbak a konkrét táplálkozási ajánlások.”