Reagáltak az önvezető autók utasai

Az önvezető autók utasainak váratlan helyzetekre adott reakcióit vizsgálták a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói együttműködve a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembereivel, eredményeikről a Nature-ben megjelent cikkükben számoltak be.

Bár a teljesen autonóm járművek használata várhatóan gyökeresen megváltoztatja majd a mindennapi életet, a technológia a világ legtöbb részén még nem elérhető, így a szakemberek csak szórványos eredményekkel rendelkeznek az utasok reakcióiról. Arról is nagyon korlátozottak az ismeretek, hogyan reagálnak az utasok egy váratlan eseményre.

Korábbi fiziológiai kutatások kimutatták, hogy az utasok szorongási szintje alacsonyabb egy ember által vezetett autóban, mint az önvezető járműben. Palatinus Zsolt (SZTE Kognitív és Neuropszichológiai Tanszék) és Lukovics Miklós (SZTE Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet), valamint munkatársaik vizsgálatának célja az volt, hogy feltárják a valós utasélménybeli különbségeket egy váratlan közúti események esetén.

A szakemberek 41 önkéntest vontak be a ZalaZone Járműipari Tesztpályán zajló vizsgálatokba. A mintegy háromperces, két kilométeres utat minden önkéntes kétszer tette meg, egyszer egy hivatásos sofőr vezetett, másik alkalommal pedig önvezető üzemmódban haladt a jármű. Az utasok reakcióit elektroenkefalográfiás (EEG) készülékkel, illetve a szemmozgásokat, fejmozgásokat és pislogási frekvenciát mérő speciális „szemüveggel” vizsgálták.

Az út során előre nem látható akadályokkal találkoztak: egy szarvast és egy gyereket jelképező bábú jelent meg az úton. A jármű maximális sebessége 60 km/h volt, a bábuk feltűnése olyan eseményt imitált, amely nem vészhelyzeti cselekvésre késztetett, hanem gyors útvonal-korrekciót igényelt.

Az EEG-elemzések legfigyelemreméltóbb eredménye az volt, hogy a résztvevők az önvezető móddal szemben előnyben részesítették azt a helyzetet, amikor a járművet ember irányította. Az önvezető módban a szemmozgások és a fejmozgások szélesebbek voltak, a pislogási frekvenciák pedig csökkentek a váratlan események során. A szemmozgások során mért eltérések azonban kisebbek voltak mint más korábbi vizsgálatok esetében, a kutatók szerint ennek oka lehet, hogy az önvezető jármű kormányzását, gyorsítását és lassítását nagyon szorosan az emberi vezetés után modellezték.

A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az új közlekedési módok széles körű elfogadtatását segítheti az utasok fiziológiai reakcióinak mérése, különösen olyan helyzetekben, amikor a fejlesztőknek ellenőrizniük kell, hogy a felhasználók elvárásai teljesülnek-e.