Borzalmas fájdalom és szenvedés volt a vikingek sorsa

A vikingekről köztudott, hogy rengeteget portyáztak és fosztogattak. Az viszont kevésbé ismert, hogy életmódjuknak köszönhetően az ősi északiak egy új kutatás szerint száj- és állkapocsbetegségekben is szenvedtek, amelyek közül sok valószínűleg hatalmas fájdalmat okozott – írja az IFLSceince.

A tanulmány szerzői a svédországi Varnhem viking kori temetőjéből származó 15 személy koponyáját vizsgálták meg komputertomográfiával (CT), az így kapott képeket pedig fogorvosok és arcpatológusok vizsgálták meg, hogy diagnosztizálják az esetleges betegségeket és bántalmakat. A Kr. u. tizedik és tizenkettedik század közé datált, ősi koponyák tulajdonosairól kiderült, hogy meglepően rossz állapotban vannak, és úgy tűnik, hogy számos súlyos fertőzésben és egyéb betegségben szenvedtek.

A példányok nyolcvan százaléka például egy különösen fájdalmas szájüregi kórkép, az úgynevezett apikális parodontitis nyomát mutatta, amelyet jellemzően a fogcsatorna bakteriális fertőzése okoz. Úgy tűnik, hogy ezek közül az egyének közül néhányan még egy kezdetleges fogászati kezelésen is átestek, amelynek során lyukat kellett nyitni a fogon, hogy hozzáférjenek a pulpához, és amely, úgy képzeljük, nagyon gyötrelmes lehetett.

További három koponyán krónikus arcüreggyulladás jelei mutatkoztak, amely a kutatók szerint valószínűleg „orrduguláshoz, az arc nyomás- vagy teltségérzetéhez, orrfolyáshoz és szaglásvesztéshez” vezetett. Más példányok csontos kinövéseket tartalmaztak, amelyeket valószínűleg a fülben és máshol lévő fertőzések hoztak létre.

Az állkapocs ízületei mentén található porcokkal borított kinövéseket eközben a viking koponyák némelyikénél a reumás ízületi gyulladás jeleiként értelmezték. Eredményeiket összegezve a szerzők megállapítják, hogy „e korai keresztény közösség egyedei számos orofaciális patológiában szenvedhettek, beleértve az arcüreggyulladást, a középfülgyulladást és a fertőzéseket”.

Az eredményeket egy nyilatkozatban kommentálva, a tanulmány szerzője, Carolina Bertilsson azt mondta, hogy „mindenki tudja, milyen érzés, ha valahol fájdalmat érez az ember, eléggé kétségbeesetté válhat, ha segítségre van szüksége. De akkoriban még nem volt olyan orvosi és fogorvosi ellátás, mint ma, és nem állt rendelkezésükre olyan fájdalomcsillapító, illetve antibiotikum –, mint ma. Ha kialakult egy fertőzés, az hosszú ideig megmaradhatott.”

Amellett, hogy könyörtelen kínokat okoztak, ezek a, kezelhetetlen betegségek a puszta kellemetlenségekből hihetetlenül súlyos állapotokká fokozódhattak, amelyeknek pusztító következményei voltak. A tanulmány szerzői szerint „egyes fertőzések a terjedés vagy a szepszis miatt halálhoz vezethettek”.