Valentin-napon szerelmes versekkel árasztották el Székelyudvarhely központját

Albert Orsolya kiemelte azt is, nem titkolja, hogy a kiállítás révén rá szeretné irányítani az emberek figyelmét a költészetben, illetve a művészetekben rejlő lehetőségekre, „tükrökre”, amelyek a rohanó, digitális világunkban kiveszendőben vannak. Mint meséli, a kiállítás célközönsége elég széles, tekintve, hogy életünk különböző korszakaiban többször lehetünk szerelmesek.

„Próbáltam ilyen szinten is több korosztályhoz szólni, helyeztem ki például olyan verset is, amelyben a lírai én egy kamasz, de Faludy György öregkori szerelmes verse is helyet kapott a pannókon” – mutatott rá a projekt sokszínűségére.

Elmondása szerint ugyan a szabadtéri kiállítás péntek reggeltől látogatható, délutánig már több osztályt is elvittek rá az irodalomszakos tanárok, a diákoknak pedig ki kellett választaniuk egy kedvencet a versek közül, amelyet a következő órán felolvasnak majd, ez például már elégedettséggel töltötte el.

Jó visszajelzésnek számított ugyanakkor egy idős házaspár, aki csak a téren sétált, meglátták a kiállítást, bementek, és örömmel jelezték, hogy még meg is könnyezték bent, a labirintus közepén az egyik verset , és el is „lopnak” kettőt, azaz lefotózzák, és magukkal viszik. 

„Két ember ilyen őszinte pillanatának részesének lenni, szintén nagyon jó visszajelzés, amely miatt az ember úgy érzi, megérte rászánni az időt és belefektetni a munkát” – mutatott rá az ötletgazda, hozzátéve, hogy az is egy nagyon szép pillanat volt számára, amikor az egyik diákcsoportból azt hallotta ki, hogy egy diáklány Nemes Nagy Ágnes A szomj című versére azt mondja, hogy még soha nem olvasott ilyen szépet.

A versek kedd éjfélig maradnak a Márton Áron téren, így aki kíváncsi, az elkövetkező négy napban érdemes arra sétálnia. A szervező közösségi élményre is hívja a résztvevőket: a látogatók szavazhatnak a száz kiállított vers közül a kedvencükre, így megválasztva közösen Székelyudvarhely kedvenc versét.