Egy madár látta a dinoszauruszokat

A Vegavis iaai néven ismert fajt korábban csak részleges csontvázakból ismerték, ami vitát váltott ki a paleontológusok között a madarak evolúciós fáján elfoglalt helyét illetően.

Az új koponya fényt derít erre a vitára. A modern vízimadarakra, különösen a ludakra jellemző vonásokat mutat. Az agy alakja és a hosszú, keskeny, fogak nélküli csőr a kacsákkal és a ludakkal való rokonságra utal. Emellett az erőteljes állkapocsizmok arra utalnak, hogy a Vegavis képes volt merülni és halászni, ami hasonló a mai búvármadarak viselkedéséhez.

„Kevés madár képes annyi vitát kiváltani a paleontológusok körében, mint a Vegavis. Ez az új lelet számos ilyen vita eldöntésében segíthet, különösen abban, hogy a Vegavis hol helyezkedik el a madarak életének fáján” – jegyzi meg dr. Christopher Torres, az Ohiói Egyetem és a Pacific Egyetem munkatársa, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A korábban megtalált, a kréta időszakból származó fosszíliák – például a Madagaszkáron és Argentínában találtak – szokatlan fogazatú és hosszú farkú madarak voltak, amelyek csak távoli rokonságban álltak a mai fajokkal. Vegavis azonban kimutatta, hogy már akkor is léteztek a modern madarakhoz közeli madarak, különösen a déli régiókban, például az Antarktiszon.

„Úgy tűnik, hogy valami egészen más történt a déli félteke távoli szegleteiben, különösen az Antarktiszon” – teszi hozzá dr. Patrick O’Connor, az Ohiói Egyetem és a Denveri Természeti és Tudományos Múzeum munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Ez a felfedezés nemcsak a madarak evolúciós történetét tisztázza, hanem hangsúlyozza az Antarktisz fontosságát is korai fejlődésük tanulmányozásában.