Tünetmentes „csendes betegség”, amely minden harmadik nőt érint

A csontritkulás olyan állapot, amely gyengíti a csontokat, így azok hajlamosabbak a törésekre. Az életkor előrehaladtával nő a csontritkulás kialakulásának kockázata, különösen a nők esetében. Hogy miért éppen a nőknek kell óvatosnak lenniük, azt az RBC-Ukrajna a Daily Expressre hivatkozva elmagyarázza.

A csontritkulás a csontok gyengülésével jellemezhető állapot, amely hajlamosabbá teszi azokat a törésekre, és kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az állapot megértése és az életmódváltás azonban sokat segíthet a megelőzésében és kezelésében.

A csontritkulással kapcsolatban nyolc kulcsfontosságú tényt mindenkinek tudnia kell, hogy erős csontjait megőrizze, és csökkentse a csonttörések kockázatát az életkor előrehaladtával.

Sam Bhide fizioterapeuta elárulta, hogy a csontritkulást gyakran nevezik „csendes betegségnek”, mivel tünetmentesen fejlődik, amíg törés nem következik be.

A betegség nem okoz általános fájdalmat vagy egyéb tüneteket. A törött csontok okozhatnak fájdalmat, nem maga a csontritkulás.

A csontritkulás gyakoribb a nőknél. Tény, hogy a férfiakhoz képest kisebb és vékonyabb csontjaik vannak (alacsony csonttömeg).

Az ösztrogén, amely védi a csontsűrűséget, a menopauza után fokozatosan csökken, felgyorsítva a csonttömeg csökkenését, így a nők hajlamosak a csontsűrűségi problémákra. A terhesség és a szoptatás átmenetileg szintén csökkentheti a kalciumszintet.

A csontritkulásos betegek csonttörést szenvedhetnek kevés fizikai aktivitás miatt is.

A csontritkulás olyan állapot, amelyben a csontok gyengébbé válnak és könnyebben törnek, akár egy kisebb ütés vagy esés után is.

A csontritkulás elsősorban a gerincet, a csípőt és a csuklót érintheti. A csontritkulásban szenvedő emberek csonttörést szenvedhetnek egészen apró, mindennapi tevékenységektől is, például egy edény mozgatásától a kertben, vagy attól, hogy lehajolnak a konyhában az edényekért.

A kockázati tényezők sokfélék, a lista élén az életkor és a genetika áll. A csontsűrűség természetes módon csökken a korral, és a genetikai hajlam is szerepet játszik.