Szédül? Lehet, hogy ez a baja

A szédülés kifejezés alatt sokszor nem ugyanazt értik a betegek, ezért Gács doktor elkülönített néhány fő kategóriát.

• Valódi szédülés – Többnyire azt a kérdést teszik fel a betegnek, hogy érzi-e azt, hogy forog a világ körülötte, vagy éppen ő forog. Nem mindenki érzi ezt ennyire egyértelműen, de a mozgásélmény szinte minden esetben megjelenik. Ez a tényleges szédülés jellemző tünete, aminek oka a labyrinthban keresendő.
• Egyensúlyzavar – Az egyensúlyzavarnak nagyon sok oka lehet, nem mindig a labyrinth a ludas. Az egyensúly megtartásáért ugyanis nemcsak ez a szerv a felelős, hanem a test izmaiban lévő kis érzékelők, vagyis az izomorsók is. Az izomorsók abban játszanak fontos szerepet, hogy az ember meg tudja tartani az egyensúlyát, ugyanis érzékelik az egyensúly kitéréseit és ennek megfelelően korrigálnak. Az itt keletkező zavarok megbillenthetik egyensúlyt, amit a betegek úgy írnak le, hogy „úgy megyek, mintha részeg lennék, pedig nem is ittam”.
• Egyéb okok – Számos más fizikai oka is lehet a szédülés érzésének. Előfordul, hogy például ájulás előtti állapotban, az úgynevezett precollapsusban szédül valaki, amikor el is sötétedik a világ. De a hiperventilláció is okozhat szédülést, bár ezt a szapora légvételt elsősorban a szorongás, a félelem okozza. Úgy lehetne leírni ezt a tünetet, ahogy egy tankönyv is fogalmaz: a páciens úgy érzi, hogy nem tudja átlélegezni a tüdejét. A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen például a magas lázzal járó állapotok és a hipoglikémia is okozhat szédülést. Gács doktor szerint ezeket a részleteket egy alapos kikérdezéssel lehet kideríteni.
• Szubjektív szédüléses pánikbetegség – „Egy nőbetegem írta le azt az érzést sok évvel ezelőtt, hogy úgy érzi magát, mintha egy 10 méter magas oszlopon állna, nem tudna kapaszkodni és attól tartana, hogy le fog zuhanni. Az ő története alapján fedeztem fel magamnak a kórképet, ami akkoriban még nem volt nagyon ismert: a szorongásos zavarok közé tartozó pánikbetegséget. Az emiatt kialakuló szédülést többen szubjektív szédülésnek nevezik, amely leginkább talán a tériszonyhoz hasonlítható. A valódi tériszony nagyon sok embert érint, de csak normál körülmények közt, vagyis bizonyos magasságnál jelentkezik. A pánikbetegségnél ez a körülményektől függetlenül létrejövő szédülésforma, viszont a biztató hír, hogy maga a betegség antidepresszánsokkal jól kezelhető” – hangsúlyozta a neurológus.